Napjaink egzisztenciális kihívások sokaságával megküzdeni kényszerülő világában a stressz mindennapos jelenség. A folyamatos alkalmazkodási és megküzdési kényszer megnövekedett pszichés terhelést jelent, melyre sok egyéb determináns mellett az egyének pszichológiai immunrendszerének állapotától függő, szerteágazó válaszok érkezhetnek. Míg a személy kognícióinak tükrében izgalmas kihívásként értelmezett megpróbáltatások és konfliktusok vélhetően nem vonnak maguk után egészségügyi következményeket, addig a nehézségek nyomán fellépő kontrollál(hat)atlan negatív attitűd pszichés zavar, megbetegedés és/vagy életmódbeli devianciák kialakulásához vezethet. E három, igen különböző profilú szakmaterület egészségpszichológiai felmérése igen értékes információk gyűjtését teszi lehetővé azok egymástól való eltérései és hasonlóságai; illetve a munkahelyi egészségpszichológiával kapcsolatos alapvető jelenségek, a stressz, a megküzdési potenciál és a kiégés terén tapasztalható sajátosságai vonatkozásában. Jelen dolgozat ezen terület ismeretanyagát kívánja gazdagítani azáltal, hogy empirikus eredményekkel igyekszik válaszolni arra a kérdésre: az egészség megtartásához vagy éppen romlásához milyen módon és milyen mértékben járul hozzá a munkahely – pedagógusok, jogászok, vagy agrárszakemberek körében? Ennek érdekében kívánja mind a jelenségek forrása, mind a jelenségek szubjektív feldolgozása felől megközelítve részletesen körbejárni a stressz, a stresszel való megküzdés és a kiégés fogalomkörét.