A compó (Tinca tinca) egykor Magyarország természetes vizeinek egyik legfontosabb másodrendű hala volt. Nagy mennyiségben fordult elő az álló- és folyóvizeinkben. Sajnos a mocsarak és tavak nagymértékű lecsapolása visszaszorította életterüket. Mivel egyre nagyobb volt az igény a compóra, ezért a faj mesterséges szaporításának technológiáját kidolgozták, így nagyobb darabszámban jelent meg a hazai tógazdaságokban is. Célul tűztem ki, hogy megvizsgáljam, hogy a takarmányozási módszer milyen hatással van a compók növekedésére, amennyiben tudjuk, hogy monokultúrában nevelkedtek. Ehhez a Bocskai Halászati Kft. 2001-es compótermelési adatait vettem alapul, melyeknél a halak abraktarmányt kaptak, illetve a víz szervesanyagtartalmát folyamatos trágyázással tartották szinten, ezzel kontrolláva a tó zooplankton állományát, ami a halak elsődleges fehérjeforrása volt. Ehhez hasonlítottam a saját, friss 2020-as adataimat, melyet szintén ebben a tógazdaságban hajtottunk végre, ám már korszerűbb takarmányozással. Megvizsgáltuk az állományok növekedési ütemét, a kihelyezéskori és lehalászáskori állománysűrűséget, a hozamokat, az állomány takarmányértékesítését, illetve megmaradását. Valamint a termelés egyszerű ökonómiai vizsgálatát is elkészítettem.