A subarachnoidealis vérzés egy súlyos, életet veszélyeztető betegség, amely magas mortalitással és morbiditással jár. A betegség magas mortalitását bizonyítja, hogy az esetek 26%-ában fatális kimenetelű még az intézménybe való szállítás előtt, illetve a kórházban kezelt betegek 13%-a meghal. Továbbá a túlélők 30%-ában maradandó neurokognitív deficitek alakulnak ki, amelyek jelentős életminőség romlást vonnak maguk után. A magas mortalitás és morbiditás hátterében a SAV korai (az inzultust követő első 24-72 órában kialakuló) és késői (az inzultust követő 72 óra után kialakuló) szövődményei állnak, melyek közül kiemelendő a késő cerebralis ischaemia (DCI). A késő cerebralis ischaemia a SAV betegek 30%-ában alakul ki leggyakrabban a 3. és 14. nap között. Kialakulásának hátterében a vasospasmus, a microvascularis dysfunctio, a neuroinflammatio és a kúszó depolarizáció (CSD) áll. Elmondható, hogy a DCI megelőzése, illetve időben történő felismerése és kezelése nagymértékben befolyásolja a SAV betegek prognózisát. Jelenleg a DCI megelőzésében a nimodipin alkalmazása az egyetlen bizonyítottan hatékony farmakológiai módszer. Ebből adódóan több kutatás céljává vált egyéb gyógyszerek -többek között a ketamin- hatékonyságának vizsgálata a DCI megelőzésében és kezelésében. Az elmúlt évtizedek során a ketamin alkalmazása háttérbe szorult a neurointenzív ellátásban az intracranialis nyomásfokozódástól való félelem miatt. Ezzel szemben több kutatás is bizonyította a ketamin több támadásponton való hatékonyságát ezen késői szövődmény megelőzésében és kezelésében.