A szociális szférában dolgozók presztízsmegítélése

Abstract

Szakdolgozatomban, először is meghatároztam a szociális munka elfogadott definícióját, majd igyekeztem feltárni a szociális szakma kialakulásának történetét, mind hazai, mind nemzetközi szinten. Kitértem a szakma főbb jellemzőire, és egy egész fejezetet szenteltem a főleg szociális szakmában dolgozókra jellemző kiégés jelenségére. Ugyan is a munkájuk megterhelő mentálisan, ez pedig hozzáállásukat, és a személyiségüket rombolja, ami mind önmagukra, mind a kollegákra, és mind a kliensekre veszélyt jelenthet. Ehhez szorosan kapcsolódik a szupervízió, mint feloldási forma. Bemutatom a szakma hazai helyzetét és presztízsét illetve a szakma válságát boncolgató vitairatokat is. Ehhez kapcsolódóan egy nemzetközi jó példát is felvázolok, ami jól reflektál a magyar reformgondolatokra. A kutatásom két fő részből tevődik össze, mely egyrészről egy 62 fős kérdőíves mintából, másrészről pedig egy 10 fős szakmai interjúk elemzéséből áll. Eredményeim nem reprezentatívak, de jól ábrázolják a hazai helyzetet. Kutatásaimon keresztül keresem a választ arra, hogy a társadalmunkon belül mennyire ismert, és elfogadott szakma a szociális munka. A szakembereken keresztül, az interjúk során, keresem a válaszokat a szakmai hivatástudat mögött álló okokra, a kiégés jelenségére, a szakma társadalmi megítélésére, és a szociális szakma hazai helyzetére is. Felvázolom, azokat a lehetőségeket melyek szakmabeliek szerint megoldások lehetnek arra, hogy a szociális munka még professzionálisabb és elismertebb lehessen hazánkban.