The objective of this paper is to explore the Russian interpretation of the concept of security and to question this interpretation. The first part of the essay provides a historical overview of the relationship between NATO and Russia. Although the relationship between NATO and Russia has never been friendly, it has not always been hostile. How did it become so? How did Russian security policy makers come to the conclusion that NATO posed a clear threat to Russia? What is behind Russia’s intransigent stance towards NATO? Is there even a solid basis for this attitude? What does this tell us about the Russian understanding of security? After an overview of the different concepts of security and an examination of the notion of strategic security culture, the second part of the paper attempts to answer these questions. It concludes that Russia’s strategic security culture has imperialist features and points out why, in the longer term, Russia will be the main victim of this.

E tanulmány célja, hogy feltárja a biztonság fogalmának orosz értelmezését, és megkérdő­jelezze ezt az értelmezést. A dolgozat első része NATO és Oroszország kapcsolatáról nyújt történelmi áttekintést. Bár a NATO és Oroszország közötti kapcsolat soha nem volt baráti, de nem is volt mindig ellenséges. Hogyan vált azzá? Hogyan jutottak az orosz biztonságpolitikai döntés­hozók arra a következtetésre, hogy a NATO egyértelmű fenyegetést jelent Oroszországra? Mi áll Orosz­ország NATO-val szembeni hajthatatlan álláspontja mögött? Van egyáltalán szilárd alapja ennek a hozzá­állásnak? Mit mond ez el nekünk a biztonság fogalmának orosz értelmezéséről? A biztonság különböző fogalmainak áttekintése és a stratégiai biztonsági kultúra fogalmának vizsgálata után a tanulmány második része ezekre a kérdésekre próbál választ adni. Végkövetkeztetésként megállapítja, hogy az orosz stratégiai biztonsági kultúra imperialista vonásokkal rendelkezik, és rámutat arra, hogy ennek hosszabb távon miért elsősorban Oroszország fogja kárát látni.