Kelet- és Közép-Európában utóbbi évtizedekben a Távol-Keletről származó amurgéb (Perccottus glenii) inváziója figyelhető meg. Vizsgálatom során az amurgéb évszakonkénti részletes táplálkozásökológiai elemzését végeztem el egy állóvízben (Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva) és egy vízfolyásban (Lónyay-főcsatorna). Az árvaszúnyogok (Chironomidae), szitakötők (Odonata), rákok (Crustacea) illetve kérészek (Ephemeroptera) bizonyultak a legfontosabb táplálékszervezeteknek. Táplálkozásának intenzitásában nem tapasztalható méret, évszak és hely által befolyásolt változás. A faj táplálékának összetételét legfőképp a méret befolyásolja, amelynek hatása erősebbnek bizonyult az élőhelyi és évszakos hatásoknál is. Vizsgálatom igazolta, hogy az amurgéb elsősorban a makroszkopikus gerinctelen szervezetek hatékony predátora, valamint vízi táplálékhálózat számos szintjét (kompartmentjét) befolyásolhatja.