A római katolikus egyházfő az ötven pontba szedett, 64 oldalas „Spe Salvi” („A reményben lettünk megváltva”) kezdetű – Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének soraiból kiinduló – enciklikában a keresztény remény jelentőségét hangsúlyozza, mint kiutat a jelenkor hitbeli válságából. Az egyházfő megállapítása szerint az ember valódi, minden csalódásnak ellenálló reménysége csak Isten lehet. Az embernek szüksége van Istenre, különben remény nélkül marad. XVI. Benedek meglátása szerint a hit jelenlegi válsága mindenekelőtt a keresztény remény válsága. Az elveszett paradicsom helyreállítását sokan ma már nemhittől, hanem a műszaki-tudományos haladástól várják. A remény így a haladásba vetett hitté válik, amelynek két alappillére az ész és a szabadság. Ezek önmagukban képesek biztosítani a tökéletes emberi közösség megvalósulását, de – mint arra a pápa rámutatott – ez csak a látszat. „Mindannyian tanúi voltunk, hogyhaladás rossz kezekbe kerülve a Gonosz embertelen térhódításához vezetett.”