Rehabilitation is significantly more difficult for people over the age of 65 and suffering from multiple chronic diseases than for younger people. In case of acute events or the worsening of existing diseases, it is an important professional question to determine how suitable the patient is for rehabilitation. Based on the complex examination of diagnosis, prognosis and rehabilitation, the primary consideration for individuals who cannot be rehabilitated is to maintain their independence as long as possible, which goes hand in hand with a better quality of life. This is helped by geriatric readaptation, the widest possible introduction and application of which is crucial for the elderly.

A 65 éven felüli, többféle krónikus betegségben szenvedő idősek esetében a rehabilitáció lényegesen nehezebb, mint a fiatalabbaknál. Akut történések, vagy meglévő betegségek rosszabbodása esetén fontos szakmai kérdést jelent, hogy a páciens mennyire alkalmas rehabilitációra. A diagnózis, a prognózis és a rehabilitálhatóság komplex vizsgálata alapján a nem rehabilitálható egyének esetében elsődleges szempont, hogy önállóságuk minél tovább megmaradjon, ami együtt jár a jobb életminőséggel. Ezt segíti a geriátriai readaptáció, amelynek minél szélesebb körben való bevezetése és alkalmazása kulcsfontosságú az időseknél.