Az emberölés köztudottan és elismerten az egyik legsúlyosabb bűncselekmény. Már nagyon régi, magától értetődő felismerés, hogy a bűncselekmények közül ez jár a legdrámaibb következményekkel, és amely örökre jóvátehetetlen emberi és családi tragédiát idéz elő. Az emberi élethez való jog mindenkit megillető, alkotmányi szinten is rögzített alapvető jog, melyet kiemelt védelemben kell részesíteni: „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
A bűncselekmény súlyosságát jelzi a magas büntetési tétel, valamint az is, hogy az emberölés minősített esetei soha nem is évülnek el. Ennek az indoka egyrészről az, hogy az ilyen deliktumok felett a társadalom hosszú idő elteltével sem tud, és nem is hajlandó napirendre térni, másrészt pedig azért is indokolt kizárni az elévülést, mert az ilyen esetek szemtanúiban évtizedek után is kitörölhetetlen emlékeket ébresztenek az átélt borzasztó tapasztalatok. Erre való tekintettel különösen fontos jogi, kriminalisztikai és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az elkövetőket hiánytalanul felderítsék. A bűnügyi nyomozás mindebből következően arra hivatott, hogy segítségével fel lehessen deríteni valamennyi elkövetett bűncselekményt, ezek tettesei megállapításra, cselekményeik bizonyításra kerülhessenek. Dolgozatomban ismertetni szeretném a nyomozóhatóságok eljárását, az egyes nyomozási cselekményeket az emberöléses bűncselekmények esetében, valamint be szeretném mutatni az egyes bizonyítási eszközöket, amelyek az ismeretlen tettes(ek) felkutatására, illetőleg az ismert gyanúsított bűnösségének megállapítására szolgálnak.