...Most néz rám először a lány. Nyugodt, sötétkék szeme megpihen egy pillanatra az arcomon, mintha azt akarná leolvasni róla, valóba érdekel-e a zene vagy csak a társalgás kedvéért beszélek ilyesmiről... ...Belenézek a szemébe. Állja a tekintetemet. Ez a lány halálosan gondolja amit mond. Valóban nem tréfál. Komolyan kell értenem amit felelek. Annál is komolyabban, mert nem vihetem magunkkal. Mi hatan, férfiak, vállaljuk magunkért a felelősséget, de nem felelhetünk egy nőért... (Részletek a regényből)