A közgazdasági gondolkodás nem kerülheti meg az olyan szituációk vizsgálatát, amelyekben a szereplők saját döntéseiket az egymás viselkedésére vonatkozó kalkulációra alapozzák. Az ilyen, stratégiai interakciókkal jellemezhető helyzetek elemzésének eszköze a játékelmélet, amely az elmúlt húsz év során jelentős helyet foglalt el a közgazdaságtan módszerei között. Az említett szituációk közül figyelemre méltóak azok, amelyekben egy vagy több szereplő információi nem teljesek, csakúgy, mint a gyakorlati szituációk többségében. Minthogy azonban a szereplők döntéseiket az egymás viselkedésére vonatkozó kalkulációkra építik, a szokásos optimalizáláson alapuló döntéshozatal az információhiány mellett különösen érdekes helyzeteket eredményez. Ezen helyzetek kezelésére alkalmas az olyan dinamikus (szekvenciális) játékok elmélete, amelyekben legegyszerűbb esetben az egyik szereplő rosszul informált, míg a másik vagy a többiek információi teljesek.