A kísérleteim során négyféle emlős sejtvonal (egér daganatos fibroblaszt, ugyanezen sejtvonal MDR1 génnel transzfektált változata, citotoxikus limfociták és immortalizált humán CD8 T limfociták) lizoszómáit vizsgáltam mennyiségi és stabilitási szempontból. Célunk volt kidolgozni egy vizsgálati módszert mely segítségével könnyebben detektálhatóvá és analizálhatóvá válnak a lizoszómákból érkező jelek. Továbbá kíváncsiak voltunk, hogy a daganatos sejtek között korábban vizsgálható lizoszóma stabilitásbeli különbségek a korábbitól eltérő módszerrel is ki lehet-e mutatni, illetve, hogy a különböző sejttípusokat összevetve a stabilitásban detektálhatók-e eltérések.