A Karácsony Sándor által-, illetve róla és munkásságáról írt szakirodalmak, valamint a magyarországi cserkészmozgalmakról és azok pedagógiai törekvéseiről fellelhető irodalmak tanulmányozása során egyértelműen kitűnik, hogy eme szóban forgó kiemelkedő képességű pedagógus, keresve sem találhatott volna olyan mozgalmat, ahol világszemlélete ilyen mélységekben kiteljesedhet. Életművének láncolatai komplett egészként bontakoznak ki a megismerésük magasabb fokán, melynek csak egyik szegmense a sajátos pedagógiafilozófia, ami mégis visszahat minden törekvésében és újító tevékenységében, így a cserkészetben is. A cserkésztörvények magyarázata és általa értelmezett tanulságok publikációiból derül ki, hogy a cserkészet eszmerendszere és Karácsony Sándor világnézete milyen nagymértékben fonódik össze. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a növekvő antiszemitizmus megjelenésével elhagyta cserkészvezetői tisztségét is. Kiemelkedően vallásos világnézete is jó alapot szolgáltatott arra, hogy megtalálja helyét a cserkészmozgalom berkein belül, aminek belépését követően igen hamar nagyrabecsült alakjává vált. Önálló eszmerendszerét vonatkoztatta a cserkészeszmékre is, melyek tökéletes összhangban voltak, illetve kiegészítették egymást. A „mindennapi” cserkészet keretein belül szeretett volna még nagyobb hangsúlyt fektetni a valláserkölcsi nevelésre, amit globálisan nem, de helyi szinten sikerült megvalósítania. Cserkészeszmék szerinti személyes példamutatással tanította a közösségeket és igyekezett felhívni a figyelmet a társadalmi problémákból való kilábalás lehetőségeire. Megteremti a regöscserkészet alapjait, amit nem csak elméletben, de gyakorlatban is végrehajt, ezzel új fejezetet nyitva a magyarság eszméje és gyökereinek megóvása felé. Az ifjúságmozgalmak, a tudományos élet, a vallásos gondolkodás sajátos Karácsonyi módja különbözteti meg kortársaitól és tette egyedülállóvá pedagógiai téren.