A gyerekeket, fiatal felnőtteket az iskolában olyan életre szóló impulzusok érik, melyek hatása, sokszor csak hosszú évek elmúltával mutatható ki. A tanár személyisége minden életkorban meghatározó a tanulók számára. Nem csak az a tét, hogy megszerettetjük vagy megutáltatjuk az általunk tanított tantárgyat, hiszen tudjuk, hogy az egyes területek melletti elköteleződés az esetek többségében személyes indíttatású. Az oktatás mellett a középiskolákban is ugyanilyen fontos a nevelőmunka, azaz, hogy milyen embereket faragunk tanítványainkból. A hiteles tanár nem csak a tantárgyi tudást adja át, de nevel és tanít a viselkedésével, a beszédkultúrájával, az öltözékével és minden cselekedetével. Az oktató-nevelő munka fontos eleme a tanár személyisége és pszichés jellemzői. A nevelőmunka komplexitása miatt sokféle út vezethet sikerre. A pedagógus feladata a tanórák sajátos meghittségének zárt világában működő belső rend kialakítása, fenntartása és megóvása. A siker érdekében minden tanulócsoportban figyelembe kell venni, hogy kik azok, akik nyitottak a kommunikáción alapuló tudásszerzésre, kik azok, akik csak a megszólításra várnak, és kik azok, akiknél tiszteletben kell tartani, hogy számukra komfortosabb a körülöttük zajló interakcióból való tanulás lehetősége. A pedagógus legfontosabb feladata az oktatás és a nevelés, de ezek ellátásában csak akkor lehet sikeres, ha küldetésnek érzi a munkáját, ha megtalálja helyét intézménye szervezeti rendszerében, annak aktív részesévé válik, és az iskola eredményeit, sikereit sajátjainak érzi. Az iskola vezetőségének és pedagógusainak segítő, befogadó, elfogadó hozzáállással kell együttműködniük. Társadalmi felelősségünk, hogy megtaláljuk az utat, a lehetőségeket a pedagóguspálya presztízsének visszaállítására, a kontraszelekció megfordítására, lehetőséget teremtve ezzel a tehetségek pedagóguspályán való megjelenésére, az igazi tanáregyéniségek újbóli megjelenésére.