Az 1956-os forradalom a magyar kollektív emlékezet erőteljesen számon tartott, élénk hatású történelmi eseménye. Számos írásos dokumentummal ellátott időszak, különös tekintettel a személyes emlékezetet rögzítő feljegyzésekre. Dolgozatomban először bemutatom az emlékezet működését, egyéni, illetve kollektív emlékezet szerepét, ezután beszélek Nora az emlékezet helyeiről alkotott felfogásáról. A negyedik fejezetben az Írószövetség szerepét igyekszem vázolni 1956-ban, illetve bemutatom Illyés és Németh szerepét, s megindokolom miért ezt a két írást választottam bemutatásra. Illyés naplójegyzeteit napról napra követhetjük, ebből felmutatom azokat a részeket, amelyek kiemelt fontosságúak, s az írás céljára, módjára és befejezésére hívom fel a figyelmet. Ezt követően Németh tanulmánya következik, amely rövidsége okán részletesen bemutatok, s ezzel egy egész képet kapunk az írók által megélt 1956-ról. A befejezés előtt felmutatok egy lehetséges megoldást annak érdekében, hogy ’56 emlékezete ne egyoldalú maradjon, vagy egyszerűen kivesszen a fiatal generációk érdeklődési köréből. Az összegzésben pedig felvázolom tapasztalataimat a munka folyamán.