Az új pszichoaktív anyagok (NPS – new pshychoactive substances) olyan központi idegrendszerre ható, nem gyógyászati felhasználásra szánt kémiai vegyületek, amelyeket azért fejlesztenek, hogy kikerülve az aktuálisan érvényes törvényi szabályozásokat legálisan lehessen terjeszteni és fogyasztani. Az új pszichoaktív anyagokat szokás még dizájner drogoknak, illetve „legal high”-nak is nevezni, mely utóbbi a szabályozatlan felhasználásra és a szer okozta euforikus élményre utal. A dizájner drog (designer drug) elnevezés az angol „design” szóból ered, amely magyarul tervezést jelent. Ez arra utal, hogy a „tervezők”, azaz a dizájner drogok megalkotói rájöttek, hogy törvényileg csak konkrét, meghatározott szerkezetű molekulákat lehet szabályozni. Megszületett tehát az ötlet, hogy oldalláncok, funkciós csoportok, vagy akár csak atomok módosításával teljesen legális, bárki számára könnyen hozzáférhető pszichoaktív anyagokat alkossanak. Mindez nyilvánvalóan a dizájner drogok piacának fellendüléséhez vezetett, hiszen a gyártás, forgalmazás és kereskedelem ebben az esetben ellenőrizetlen és nem illegális. A probléma viszont ott kezdődik, hogy az elsődleges cél a legalitás elérése, nem számolnak viszont az esetleges hatásmódosulásokkal – melyeket már a legapróbbnak tűnő változtatások is kiválthatnak – vagy épp a toxicitás mértékével. Az ugyanis, hogy egy anyag legális, egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyben biztonságos is, csupán arról árulkodik, hogy a hatóságok képtelenek lépést tartani a napról napra fejlődő és változó, s ezáltal kontrollálhatatlanná váló pszichoaktív anyagokkal. Azonban amíg ezt a tényt nem látják be a szerek használói, addig az egészségügyi szakemberek komoly feladatok elé vannak állítva, hiszen ha nem tudjuk mivel állunk szemben, a kezelés is korlátokba ütközik.