Vitathatatlan, hogy amikor az „ásó, kapa, nagyharang” helyett a „nagyharag” választja el a feleket, a házasság felbontásakor az egyik leggyakrabban felvetődő, és a megállapodásokat, illetve a peres eljárást a leginkább elhúzó tényezők a vagyonjogi kérdések. A családjogi törvény mindösszesen öt szakasza szól a házastársak vagyoni viszonyairól, és ezek is tulajdonképpen csak néhány, elvi jelentőségű szabályt rögzítenek. A gyakorlatban felmerülő újabb és újabb kérdések megválaszolása, és a hiányos jogi szabályozás pótlása a bírói jogalkalmazásra maradt. Ez a probléma indokolta a témaválasztásom, és ezért a feldolgozása során igyekeztem az utóbbi évtizedek alatt kialakult ítélkezési gyakorlatot is segítségül hívni, valamint dolgozatomban többször és több helyen foglalkoztam azzal is, hogy a sikertelen vagyonjogi „osztozkodás”, prevenciója, a szakszerűen, szakemberek segítségével megkötött házassági vagyonjogi szerződés lehet.