Megtorlás vagy nevelés? A fiatalkorúakkal szembeni szankciórendszer fejlődése a Csemegi-kódextől

Abstract

Szakdolgozatom célja a fiatalkorúakra vonatkozó magyar büntetőjogi szankciórendszer komplex, történeti és kriminálpolitikai elemzése. A kutatás során végigjárt út a 19. századi kezdetleges szabályozástól a modern, nemzetközi egyezményeken alapuló, mégis vitatott 2012-es Btk.-ig vezetett. Az elemzés rávilágított arra, hogy a fiatalkorúak igazságszolgáltatása soha nem csupán jogtechnikai kérdés, hanem a társadalom jövőképének és humanizmusának lenyomata. A történeti áttekintés igazolta, hogy a magyar büntetőjog fejlődése a nevelés és a megtorlás közötti egyensúlykeresés folyamata. A nemzetközi dokumentumok, különösen a New York-i Gyermekjogi Egyezmény és a Pekingi Szabályok elemzése megerősítette, hogy a modern magyar jogalkotásnak az ultima ratio elvére kell épülnie. A 2012. évi C. törvény értékelése során megállapítható, hogy a magyar szankciórendszer kettősséget mutat. Miközben fenntartja a nevelő jellegű intézkedések elsődlegességét, a büntethetőségi korhatár 12 évre történő leszállításával egy szigorúbb, kriminálpolitikai fordulatot is végrehajtott. Összegezve, a fiatalkorúak büntetőjoga akkor töltheti be hivatását, ha képes a dinamikus változásokra: elismeri a korai érésből fakadó veszélyeket, de védelmet nyújt a társadalmi éretlenség idején.