Szakdolgozatom a mérnöki csapatintegrációt és a coaching szemléletű vezetést mutatja be gyártási környezetben. A cél a tervezés és gyártás közötti szakadék áthidalása volt a reaktív munkavégzés és az elszigeteltség felszámolásával. A helyzetelemzéshez használt modellek (Eisenhower, Herzberg, Lewin) igazolták, hogy a fejlődés gátja a bizalmi válság és az autonómia hiánya volt. A kidolgozott stratégia a technológiai stabilitás és az emberi tényező egyensúlyára épít. A 12 hónapos akcióterv technológiai (közös munkatér, mérési kapacitás) és strukturális (rendszeres értekezletek, feladatkövetés) lépései az információáramlást és a szakmai párbeszédet szolgálják. Vezetőként a „pajzs” funkció és a támogató mentorálás révén sikerült felszabadítani a csapat belső potenciálját. Az eredmények igazolják a szakterületi falak lebontását és a proaktív, közös problémamegoldáson alapuló együttműködés elindulását.