Magyarországon a serdülő korosztályban az ártalmas gyermekkori élmények előfordulási gyakoriságára és következményeire vonatkozóan nincsenek adatok, és a közép-kelet-európai régióban is csak korlátozott számú kutatási eredmény áll rendelkezésünkre. Kutatásunkban összesen 756 fő vett részt, lakásotthonban élő (n = 240) és családban élő (n = 516) serdülők adatait hasonlítottuk össze. Önértékelésen, önkitöltésen alapuló, keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztünk az ártalmas gyermekkori élmények halmozódásának és típusainak, a szociális, érzelmi és viselkedéses tünetek, valamint a szubjektív egészségi panaszok előfordulási gyakoriságának felmérésére. Emellett elemeztük az ártalmas gyermekkori élmények szociális, érzelmi és viselkedési tünetekkel, valamint a szubjektív egészségi panaszokkal való kapcsolatát is. Eredményeink azt jelzik, hogy az általunk vizsgált serdülőknek számos (korábbi és/vagy jelenlegi) családon belüli ártalommal, valamint mentális és egészségi problémával kell szembenézniük egy olyan életkorban, amikor a serdülőkor fejlődési feladatai önmagukban is komoly kihívást jelentenek. A korábbi nemzetközi kutatásokkal összhangban eredményeinkből az is kiderül, hogy az ártalmas gyermekkori élmények halmozódása több szociális, érzelmi és viselkedéses tünettel, valamint szubjektív egészségi panasszal jár együtt. Ezek az eredmények egyértelműen azt sugallják, hogy a lakosságot széles körben tájékoztatni kell a gyermekkori ártalmas élmények lehetséges káros következményeiről, továbbá hangsúlyozni kell a szociális és népegészségügyi prevenció szükségességét. Mind a szociális, érzelmi és viselkedéses tünetek, valamint a szubjektív egészségi panaszok speciális, a tünetek csökkentését célzó beavatkozásokat igényelnek. A megelőzés, kockázatcsökkentés és korai beavatkozás tekintetében a serdülőkor az egyik optimális életciklus, amelyben a prevenciós és terápiás célú intézkedések akár iskolai szinten is megvalósíthatóak, ezáltal a veszélyeztetett populációban hatékonyabb változást lehetne elérni. Különösen fontos figyelembe venni az átélt ártalmas gyermekkori élmények típusát: a családon belüli bántalmazások teljesen más beavatkozást és megelőzést igényelnek, mint a hátrányos szociális helyzet. Míg a családon belüli bántalmazás indokolhatja a gyermek családból való kiemelését, addig a családi diszfunkció esetén a család támogatására kellene fókuszálni. Kutatásunk által teljesebb képet kaphattunk az ártalmas gyermekkori élmények előfordulási gyakoriságáról és következményeiről a serdülő korosztályban. Célunk egy komplex, a kelet-közép-európai régióban hiánypótló vizsgálat megvalósítása volt, valamint a tájékoztatás és a prevenció szükségességére történő figyelemfelhívás. SUMMARY

No data have been collected on the prevalence and consequences of adverse childhood experiences affecting Hungarian adolescents, and only a limited number of research results are available in the whole Central and Eastern Europe. Altogether 756 participants were included in our study to compare the data of adolescents living in family-style group settings (n = 240) to teenagers living with their biological family (n = 516). The data were obtained using a cross-sectional self-report questionnaire survey to assess the types and cumulation of adverse childhood experiences, as well as the prevalence of social, emotional and behavioural symptoms, and subjective health complaints. In addition, the relationship between adverse childhood experiences and social, emotional and behavioural symptoms, and subjective health complaints was also analysed.
Our results reveal that the studied adolescents have to face several types of (former and/or current) intrafamilial maltreatment accompanied by mental and health problems at an age when the developmental challenges posed by adolescence prove to be quite serious themselves. In line with past international research, our results also demonstrate that the cumulation of adverse childhood experiences results in an increase in the number of social, emotional and behavioural symptoms, and is accompanied by several subjective health complaints. These results clearly indicate that the public should be widely informed about the potential harmful consequences of adverse childhood experiences, and the need for social and public health prevention should also be further emphasised. Both the social, emotional, and behavioural symptoms, and subjective health complaints require special interventions targeting the reduction of symptoms. In terms of prevention, harm reduction, and early intervention, adolescence is one of the highly optimal periods when prevention and therapeutic interventions can be made at school, which might lead to more effective changes in this population at risk. It is particularly important to consider the type of the adverse childhood experience the child went through as intrafamilial maltreatment calls for a completely different intervention and prevention than unfavourable social circumstances: while intrafamilial maltreatment may justify the removal of the child from the family settings, household dysfunction should serve as grounds for supporting the family. Our research has enriched the picture on the prevalence and consequences of adverse childhood experiences among adolescents. Our aim was to conduct a complex and stop-gap study in Eastern and Central Europe, as well as to draw attention to the importance of information and need for prevention.