Egészségtudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Egészségtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Harangi Mariann)
Orvostudományi doktori tanács
D46
Doktori programok:
- Megelőző orvostan és népegészségtan
(programvezető: Dr. Ádány Róza) - Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja
(programvezető: Dr. Paragh György)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 141)
Tétel Szabadon hozzáférhető Az afamin potenciális szerepe a kardiometabolikus kockázat felmérésében és a betegkövetésben felnőttkori növekedésihormonhiány és súlyos elhízás eseténRatku, Balázs; Somodi, Sándor; Ratku, Balázs; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz elhízás a zsírszövet túlzott felszaporodásával jellemezhető multifaktoriális kórkép, amely világszerte súlyos népegészségügyi problémát okoz. A felnőttkori növekedésihormon-hiány az elhízással ellentétben egy ritka és meglehetősen heterogén endokrin megbetegedés. Bár a két kórkép népegészségügyi jelentőségüket tekintve jelentősen eltér egymástól, a cardiovascularis rizikótényezők halmozódása és a fokozott szív- és érrendszeri veszélyeztetettség mindkét esetben megfigyelhető. A szív- és érrendszeri morbiditás és mortalitás csökkentése érdekében mindkét kórkép kezelésében szükség lenne olyan prediktív biomarkerekre, amelyek lehetővé teszik a legnagyobb kockázatnak kitett betegek korai azonosítását és ezzel a mielőbbi adekvát kezelést is. Az afamin egy hepatokin, amely szoros összefüggést mutat az inzulinrezisztenciával, metabolikus szindrómával, a 2-es típusú cukorbetegséggel és a nem alkoholos zsírmájjal. Irodalmi adatok alapján az is valószínű, hogy az afamin a T2DM és a szövődményeinek az előrejelzésére is alkalmas laboratóriumi biomarker. Korábban AGHD betegek esetében az afamin szérumkoncentrációját egyáltalán nem vizsgálták, obesitas esetében pedig az afaminnal kapcsolatban csak kevés információ áll rendelkezésre. Első vizsgálatunkban célul tűztük ki az afamin meghatározását GH-szubsztitúcióban nem részesülő (GHN, n=9) és tartós GH-szubsztitúcióban részesülő (GHS, n=11) AGHD betegekben és a nem és életkor szerint illesztett kontrollcsoportban (n=37). A GHS csoportban az afamin szérumkoncentrációját egyéb antropometriai-, laboratóriumi és testösszetétel paraméterek mérése mellett kéthónapos GH-megvonást majd egyhónapos GH-visszaindítást követően is meghatároztuk. A második vizsgálatunkban az egészséges kontrollcsoport (n=49) mellett két különböző obesitas fenotípust reprezentáló betegcsoportban, egy nem cukorbeteg elhízott (NDO, n=106) és egy elhízott T2DM betegcsoportban (n=62) vizsgáltuk az afamin szérumkoncentrációját és összefüggéseket kerestünk az afamin, valamint az antropometriai-, szénhidrátanyagcsere paraméterek, standard lipidparaméterek, lipoprotein szubfrakciók és a PAI-1 és RBP4 szérumkoncentrációk között. GHN betegekben az afamin szérumkoncentrációja magasabb volt, mint az egészséges kontrollszemélyekben, azonban a GHS betegekétől nem tért el jelentősen. A teljes AGHD (GHN és GHS) betegcsoport esetében szignifikáns pozitív korrelációt észleltünk az afamin és a vázizomtömeg, teljes test-, extracelluláris és intracelluláris víztartalom, a csontok ásványianyag-tartalma, haskörfogat, HOMA-IR értéke, valamint az inzulin, C-peptid és GOT szintek között. Egészséges kontrollszemélyekben az afamin pozitívan korrelált a BMI-vel, derék-csípő aránnyal, haskörfogattal és a testzsírtömeggel, továbbá a GOT és a triglicerid szintekkel. Kéthónapos GH-megvonás hatására szignifikánsan csökkent a vázizomtömeg, teljes test víztartalom, intracelluláris víztartalom és a csontok ásványianyag-tartalma, ezek azonban az egyhónapos GH-visszaindítást követően rendeződtek. Az afamin koncentráció kéthónapos GH-megvonást követően csökkent, az egyhónapos GH-visszaindítás után pedig emelkedett. A delta afamin erős pozitív korrelációt mutatott a delta HOMA-IR értékével és a delta inzulinnal. A második vizsgálatunkban elhízott T2DM betegekben a szérum afamin koncentrációja az egészséges kontrollszemélyekhez és az NDO betegekhez képest is szignifikánsan magasabb volt. A teljes vizsgálati populációban az IDL aránya és az átlagos LDL méret negatívan, míg a nagy LDL szubfrakció és a kicsi, denz LDL aránya pozitívan korrelált az afamin koncentrációjával. A nagy és részben közepes HDL-nek megfelelő szubfrakciók HDL-1-től HDL-5-ig negatívan, míg a közepes és még inkább a kis HDL-nek megfelelő HDL-7-HDL-10 szubfrakciók pozitívan korreláltak az afamin koncentrációval. A teljes vizsgálati populációban az RBP4 koncentráció negatívan, a PAI-1 koncentráció pedig pozitívan korrelált az afamin szérumkoncentrációjával. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy AGHD esetében az afamin hatékony biomarker lehet a kardiometabolikus kockázat felmérésében és követésében. GH-szubsztitúció során az afamin vélhetően alkalmas a GH-szubsztitúció glükóz-homeosztázisra gyakorolt hatásának a monitorozására, illetve az afamin és a testösszetétel paraméterek közötti szoros összefüggések miatt, a kezelés hatékonyságának a megítélésére is. Az afamin koncentrációja elhízott betegekben jól reprezentálja a metabolikus diszfunkció súlyosságát. Tekintve az NDO és az elhízott T2DM betegek esetében észlelt összefüggéseket az afamin és az antropometriai, valamint lipidanyagcsere és szénhidrátanyagcsere paraméterek között, az afamin mindkét betegcsoportban elősegítheti a kardiometabolikus kockázat felmérését. Eredményeink megerősítéséhez AGHD betegek vonatkozásában nagyobb elemszámú vizsgálatok, obesitas esetében pedig prospektív vizsgálatok szükségesek.Tétel Szabadon hozzáférhető A rendszeres fizikai aktivitás életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata krónikus vesebetegek körébenKirály, Enikő; Kárpáti, István; Suba, Enikő; Egészségtudományok doktori iskolaA krónikus vesebetegség (CKD) egyre több embert érint világszerte, és jelentős gazdasági terhekkel jár. A betegség magas kardiovaszkuláris kockázattal, szövődményekkel és magas mortalitással társul. A kezelés célja nemcsak a kiváltó okok és szövődmények klinikai kezelése, hanem a betegek pszicho-szociális jóllétének javítása is. A CKD-s betegek körében jellemzően alacsony fizikai aktivitás tapasztalható, amely nem gyógyszeres terápiákkal javítható, és ez pozitív hatással van az életminőségre. A disszertáció első vizsgálata a dialízis-kezelésben részesülő CKD-s betegek fizikai aktivitását és életminőségét vizsgálta, mind hemodialízis (HD), mind peritoneális dialízis (PD) modalitásban. Az eredmények alacsony fizikai aktivitást mutattak mindkét csoportban, de a PD-betegek jobb fizikai egészségi pontszámot értek el. A magasabb fizikai aktivitási szint jobb életminőséggel korrelált. A disszertáció második része egy 12 hetes, kombinált aerob és törzsstabilizáló edzésprogram hatását vizsgálta HD- és vesetranszplantált betegek körében. Az intervenciós csoportokban jelentős javulás volt tapasztalható a funkcionális kapacitásban, a fájdalom csökkenésében és az életminőségben a kontrollcsoportokhoz képest. Az eredmények alapján a strukturált mozgásprogramok fontos szerepet játszhatnak a CKD-betegek fizikai állapotának és életminőségének javításában, és javasolt a nephrológiai gyakorlatba történő integrálásuk. Chronic kidney disease (CKD) affects an increasing number of people worldwide and carries a significant economic burden. The disease is associated with high cardiovascular risk, complications and high mortality. Treatment aims not only to clinically treat the underlying causes and complications, but also to improve the psychosocial well-being of patients. Patients with CKD typically have low physical activity levels, which can be improved with non-pharmacological therapies, and this has a positive impact on quality of life. The first study in this thesis investigated physical activity and quality of life in CKD patients undergoing dialysis treatment, both in haemodialysis (HD) and peritoneal dialysis (PD) modalities. Results showed low physical activity in both groups, but PD patients had better physical health scores. Higher physical activity levels correlated with better quality of life. The second part of the dissertation investigated the effects of a 12-week combined aerobic and core stabilisation exercise programme in HD and kidney transplant patients. The intervention groups showed significant improvements in functional capacity, pain reduction and quality of life compared to the control groups. The results suggest that structured exercise programmes can play an important role in improving physical fitness and quality of life in CKD patients and their integration into nephrology practice is recommended.Tétel Szabadon hozzáférhető Genetic and environmental risk factors associated with venous thrombosis in the Hungarian populationNatae, Shewaye Fituma; Fiatal, Szilvia; Shewaye Fituma; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarBackground: Venous thrombosis (VT) is one of the three principal causes of cardiovascular disease (CVD) related mortality with a significant genetic predisposition. In Europe, although overall CVD-related morbidity is decreasing, mortality is still high. Hungary shares the largest proportion of this mortality, and CVD remains the prominent cause of death in Hungary. The coexistence of heritable and non-heritable risk factors increases the burden of VT in dual-exposed individuals. Formerly conducted studies revealed that the Roma population is at higher risk of CVD due to heritable and non-heritable VT risk factors. Thus, we aimed to explore and compare the gene-environmental interactions and VTE risk in general Hungarian and Roma subjects. We further aimed to investigate the combined VT risk predictability of the five strongly associated SNPs and well-known conventional VT risk factors in the Hungarian population. Methods: A comparative cross-sectional study design was employed among 406 general Hungarian and 395 Roma subjects. Moreover, a case-control study was conducted among 298 clinically confirmed VT cases and 400 health controls to investigate the heritable background of VT in the Hungarian population. Except for the 298 subjects data; which is collected by the DCLS, Department of Laboratory Medicine, Faculty of Medicine, University of Debrecen, all other included data were extracted from the comprehensive database. Plink 1.9 version and IMB SPSS version 26 were used for the analysis. Furthermore, the AUCs for genetic and non-heritable risk factors were estimated to explore their VT risk predictability in the case-control study. An odds ratio (OR) with their respective 95% CI at 0.05 alpha value was used to declare any association between VT risk and its factors. Results: In both studies, the risk allele frequencies of F5 (rs6025), F11 (rs2036914), and ABO (rs8176719) are higher in the Hungarian population. However, in the comparative study, the SERPINC1 (rs121909567) SNP risk allele is only present in the Roma population but not all in the general Hungarian population, which confirmed that the Roma population is the origin of this particular mutation. The coexistence of genetic and non-heritable risk factors increases the likelihood of VT in double-exposed individuals. Due to the multiplicative interaction between the genetic and non-heritable risk factors such as depression and rs2036914 risk variant (β=0.819, p=0.02), high levels of LDL-C and rs2066865 (FGG) (β= 0.389, p= 0.002), rs8176719 (ABO/non-O blood type and cancer (β=0.370, p<0.001), rs2066865 (FGG) and CAD (β=0.143, p= 0.046) the risk of VTE is higher for the Roma subjects than the general Hungarian subjects. However, as a result of the synergistic interaction between cigarette smoking and Leiden mutation (β= 0.172, p= 0.008), diabetes mellitus and rs8176719 (ABO) (β= 0.194, p <0.01), rs8176719 (ABO) and CAD, (β= 0.197, p= 0.009), migraine (β= 0.287, p= 0.001), and depression (β= 0.342, p <0.001) the risk of VTE significantly higher only for the general Hungarian population but not for the Roma populations. Likewise, in a case-control study, the risk allele frequencies of F5, F11, and ABO are higher among the VT cases than in the control group. Specifically, the Leiden mutation risk allele is highly prevalent among VT cases. Its risk allele frequency was 3.52-fold higher in the VT group than in the control group (AOR =3.52, 95% CI: 2.50; 4.95). The combined (genetic and non-heritable) (AUC=0.89, p<0.001) show good discrimination between VT cases and control. Conclusions: In general, our studies provide insight into VT background (heritable and non-heritable VT risk factors) in the Hungarian population. The Leiden mutation (rs6025), F11 (rs2036914), and ABO (rs8176719) determine the genetic VT risk factors in the Hungarian populations. The presence of other non-heritable VT risk factors such as aging, CAD, DM, cancer, smoking, and obesity, increases the likelihood of VT risk in dual-exposed individuals compared to their counterparts. The combined model predicts the risk of VT risk in the Hungarian population. Recommendations Stratification of highly vulnerable individuals based on their genetic profiling and comorbidities are of paramount importance for the efficient and effective utilization of scarcely available VT risk controlling and preventive measures in the Hungarian population. Furthermore, we suggest further study that considers the novel and strongly associated VT SNPs and the formerly identified SNPs and their comparison on the VT risk predictability in the Hungarian populationTétel Szabadon hozzáférhető Health risks associated with consumption of recorded and unrecorded spirits in Albania and HungaryMuhollari, Teuta; Pál , László; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAlcohol attributable disease burden is the highest in the European Region of the World Health Organization. However, significant differences exist within this region. Previous investigations have suggested that the intake of low-quality unrecorded alcohol can contribute to the elevated alcohol-attributable disease burden in Central and Easter Europe and Western Balkan countries including Hungary and Albania. Therefore, our aims were to determine the chemical composition of recorded and unrecorded spirits collected in Hungary and unrecorded Albanian rakia and to estimate the health risks associated with their intake. In addition, the daily methanol intake and related blood methanol levels (BMLs) attributable to drinking unrecorded fruit spirits in the European Union (EU) was estimated. Inductively coupled plasma optical emission spectrometric analysis was used to determine the concentration of 24 elements and in 97 recorded and 100 unrecorded Hungarian spirit samples, as well as in 30 unrecorded Albanian rakia. Ethanol concentration was determined using gas chromatography/mass spectrometry. Concentration data on the metals detected in spirit samples were used to carry out a statistical analysis and a probabilistic risk assessment, characterized by the combined target hazard quotient (THQc) method with different scenarios considering average, regular and chronic heavy drinkers. THQc values higher than 1 were considered as public health concerns. In addition, data on methanol concentrations in unrecorded fruit spirits across EU member states were collected from the literature and the health risk associated with their consumption was estimated. We demonstrated that levels of Cu, Zn, and Sn in unrecorded spirits collected in Hungary were significantly higher than those in their recorded counterparts. In addition, the concentrations of Fe, Mn, and Ni were significantly higher in recorded spirits. The distributions of THQc values associated with the consumption of recorded spirits, brandy, pálinka, whiskey, and vodka containing heavy metals were less than 1.0 for both sexes, and separately for men and women. Average and regular consumers, as well as chronic heavy drinkers consuming recorded pálinka (p<0.001), whiskey (p<0.001), and vodka (p<0.001) collected in Hungary had significantly lower THQc values than those who drink recorded brandy. THQc values were also less than 1.0 at each drinking level, when consuming unrecorded spirits. The distributions of THQc values for men consuming recorded spirits, brandy and pálinka reached above 1.0 and were significantly lower for chronic heavy drinker males consuming recorded vodka (p<0.001). Distributions of THQc values reached above 1.0 for women consuming recorded spirits, brandy and pálinka and were significantly lower for chronic heavy drinker females consuming recorded whiskey (p<0.001) and vodka (p<0.001) collected in Hungary. In addition, compared to chronic heavy drinker males and females consuming recorded spirits and recorded pálinka, THQc values were significantly lower for those who drink unrecorded spirits (p<0.001). Our findings showed that there was a significant difference between the measured and the reported ethanol levels in unrecorded Albanian rakia. Of the metals detected in unrecorded rakia, Cu and Pb were found to be the greatest concern. Although the estimated daily intake of these heavy metals was below their toxicological limit, the concentrations of Cu and Pb were above their limit in 90% and 33% of our rakia samples, respectively. We also found that the consumption of unrecorded fruit spirits containing methanol at levels above 8598.1 or 6382.1 mg/l of pure alcohol and 10 g ethanol, can result in a methanol intake exceeding the oral reference dose of methanol in men and women, respectively. Our results indicate that the intake of heavy metals in recorded spirits can poses a potential risk for Hungarian chronic heavy drinkers. Additionally, we found that the occurrence of adverse health effects associated with the consumption of unrecorded Albanian rakia cannot be entirely excluded. Furthermore, our study suggests that individuals regularly consuming unrecorded fruit spirits with methanol may face a realistic risk of exceeding the RfD over an extended period. However, it was also demonstrated that the levels of methanol published in the literature for unrecorded fruit spirits with methanol are unlikely to result in BMLs above the maximum tolerable blood methanol level in alcohol drinkers residing in CEE countries. In light of our findings, there is a compelling need for the establishment of a comprehensive public health surveillance system to monitor both the safety and quality of recorded and unrecorded spirits consumed in Albania and Hungary.Tétel Szabadon hozzáférhető Ritka anyagcsere betegségek diagnosztikája adatbányászat és gépi tanulás segítségévelNémeth, Ákos; Fülöp, Péter; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Anyagcsere Betegségek Nem Önálló TanszékAz adatbányászat és gépi tanulás módszerei nagy klinikai és kórházi adattömegen alkalmazva, rendkívül hasznosnak bizonyultak mind a ritka betegségek prevalenciájának becslésében, mind pedig ezen ritka kórképeket hordozó betegek azonosításában. Prevalencia becsléseink alapján az FH és az FCS is gyakoribbnak bizonyult a korábbi irodalmi adatokhoz képest, ugyanakkor újabb vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a magasabb prevalencia lehet a valós. Az ilyen típusú elemzés során maguknak a pontrendszereknek a teljesítménye is vizsgálható és sikerült igazolnunk, hogy mind a DCLNS, mind pedig a Moulin-féle FCS score nagyon hatékony az FH, illetve az FCS betegek diagnosztizálásában, a súlyos genetikai érintettségek által okozott kórképek identifikálásában. Utóbbi pontrendszer az FCS és MFCS esetek szétválasztásában is megbízhatóan használható. Az FCS score mélyebb vizsgálatánál arra jutottunk, hogy a gépi tanulás eszközrendszerével maga a pontrendszer is tovább fejleszthető. Mindez azért is tűnik hasznosnak, mivel a pontszám kiszámítása során olyan információkra is támaszkodnunk kell, melyek gyakran az egészségügyi adatbázisokban sajnálatosan nem mindig elérhetőek. A nagy adattömegen történő tanítás a betegség kórlefolyásának olyan összefüggéseit is feltárhatja, amelyek korábban nem voltak ismertek, vagy nem volt komolyabb jelentőség tulajdonítva nekik. Munkánk alapján – véleményünk szerint fontos üzenetként – a szérum összkoleszterin szintjének ismerete az FCS pontosabb diagnózisát és a betegek biztosabb azonosítását teheti lehetővé. A módszer alkalmazhatóságát részben nehezíti az egyes gépi tanulási modellek “black box” jellege, azaz, hogy a pontos döntési utak a modell komplex súlyozása és számos paramétere miatt nehezen vagy egyáltalán nem fejthetőek vissza. Mégis ezek a modern megoldások jelenthetik a jövő tömeges, de személyre szabott diagnosztikájának fontos elemét leginkább azért, mert ezek alapvető tulajdonsága a gyors és tömeges alkalmazhatóság. A legtöbb beteg általában többször is megfordul valamelyik egészségügyi szolgáltatónál, mely során standard orvosi vizsgálat és rutin vérvétel általában történik. Ezek az adatok pedig legtöbbször elégségesek arra, hogy gyors becslés alapján az FH vagy az FCS kockázata meghatározható legyen (általában ennél jóval több adat is rendelkezésre áll, mire a beteg tényleges diagnózisát megállapítják). Ez lehetőséget ad más ritka betegségek korábbi azonosítására, ezáltal a korai kezelés megkezdésére, a potenciálisan súlyos kardiovaszkuláris szövődmények elkerülésére, hozzájárulva ezzel a társadalom tagjainak egészségben töltött éveinek növekedéséhez. A korai, számítógéppel támogatott vizsgálatok szintén segíthetik a megfelelő jelöltek kiválasztását további diagnosztikai és genetikai vizsgálatokra, mely által a diagnosztikára fordított erőforrások csökkenhetnek. Kutatásaink során igazoltuk, hogy az adatbányászat és a gépi tanulás módszerei hatékonyak a kockázati tényezők számszerűsítésében is, így a diagnosztika mellett a tudományos kutatás fontos elemét is jelenthetik. Az egészségügyi szolgáltató intézmények hatékony adatstruktúrák (adattárházak és adattavak) és megfelelő, támogató ML rendszerek kialakításával mind a diagnosztika, mind pedig a tudományos kutatás során is jelentős előnyre tehet szert az ilyen megoldásokat nem alkalmazó intézményekkel szemben. Applied to large amounts of hospital data, methods of data mining and machine learning have proven to be extremely useful both in estimating the prevalence of rare diseases and identifying the patients. During our prevalence estimation process, we found that both FH and FCS are more common than they were suggested by earlier literature data, however, recent studies indicate higher prevalence. During this type of analysis, the performance of the score systems themselves can also be assessed numerically. Indeed, we confirmed that both DCLN and FCS scoring are very effective in the clinical practice in diagnosing FH and FCS patients, separating FCS and MFCS cases and, finding serious genetic involvements. We also came to the conclusion that the FCS score system can be further improved with the tools of machine learning. Although score systems are more than just fast numerical scoring, much information is not available in hospital databases including family history or detailed genetic data, therefore improvement of scoring efficacy is of major interest. Training on big data may reveal previously unknown relationships in disease appearance or course. Indeed, we now recommend a more detailed consideration of the serum cholesterol levels when establishing the diagnosis of FCS. The applicability of the method is partly hampered by the "black box" nature of the individual ML models (that is, the exact decision paths are difficult or impossible to decipher due to the complex parameters of the model). Yet these modern solutions may represent important elements of the mass-personalized diagnostics in the future, mostly because they are rapid and easy to apply. Additionally, most patients turn up at health care providers several times participating in standard medical examinations and routine blood sampling. These data are usually sufficient enough to properly determine the risk of FH or FCS based on a quick risk assessment, however, in most cases, much more data is available by the time the actual diagnosis is established. Risk assessment may also further improve the screening of these and other rare diseases, initiate early treatment and help to avoid serious and life-threatening cardiovascular complications, as well as to increase the life expectancy. Early computer-assisted screening tests may also increase the selection of appropriate candidates for further diagnostic and genetic testing, thereby reducing resources devoted to individual diagnostic efforts. During our research, we also managed to prove that data mining and machine learning are also effective for quantifying exact risk factors, thus adding important elements of scientific research to the diagnostic process.. By the development of effective data structures including data warehouses and data lakes and suitable, supporting ML systems, health care providers may gain an irreplaceable advantage over the ones without such solutions, both during diagnostics and scientific research.Tétel Szabadon hozzáférhető A mentális egészség determinánsainak és az egészségfejlesztés szervezeti szintű lehetőségeinek vizsgálata orvostanhallgatók körébenOláh, Barnabás; Kósa, Karolina; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi IntézetKutatásunk célja az volt, hogy azonosítsuk a Debreceni Egyetemen folyó orvosképzést övező főbb distresszforrásokat és, hogy ezek kezelése céljából feltérképezzük azokat a szervezeti intézkedéseket, beleértve az online pszichológiai beavatkozásokat, amelyek a hallgatói igényekre leginkább reflektálnak. Kitértünk továbbá a hallgatók motivációs profiljainak vizsgálatára is. A kutatás első fázisában fókuszcsoportos interjúkat készítettünk és kvalitatív tartalomelemzést végeztünk. A továbbiakban kérdőíves módszert alkalmaztunk a tanulmányi motiváció és a mentális egészség mérésére, és új statisztikai eljárásokkal tanulmányi motivációs profilokat hoztunk létre. Az egyetem távoktatási portálján online önsegítő anyagokat tettünk közzé és az igénybevételt elemeztük a portál naplózási rendszerében rögzített adatok alapján. Az orvostanhallgatók mentális egészségére kedvezőtlen hatást gyakorló szervezeti és egyéni tényezők között számos azonosításra került, ezek orvoslására rendszerszintű beavatkozások szükségesek. Eredményeink kiindulási pontként szolgálhatnak különféle egészségfejlesztési intervenciók számára, ideértve az egyetemi mentálhigiénés szolgáltatások át- vagy újratervezési módjait is. A Tanulmányi Motivációs Skála újragondolt értékelési módszertanának alkalmazásával a hallgatók az öndeterminációs kontinuum "alacsony", "közepes" vagy "magas" szintjére sorolhatók be és az eredmények rávilágítanak a motivációs profilok és a mentális egészség jelentős összefüggésére. Az internetre adaptált mentálhigiénés platformon nyomonkövetett hallgatói aktivitás mintázata alapján a hallgatók még a világjárvány közepén is döntően a tanulási készségeik javítását célzó segítséget részesítették előnyben. Ez fontos adalék, amit szükséges figyelembe venni a hallgatói igényekre közvetlenül reflektáló, az érdeklődésükre számot tartó intervenciók tervezése során.Tétel Szabadon hozzáférhető Childhood obesity and description of primary care in some European countriesSemánová, Csilla; Rurik, Imre; Egészségtudományok doktori iskolaA gyermekkori elhízás az egyik legösszetettebb globális népegészségügyi probléma, mértéke az elmúlt években egyre inkább nő. Az Alma-Atai Nyilatkozat óta a családorvoslás és az egészségügyi alapellátás jelentős előrelépéseket tett. Az értekezés két különböző kutatási témát mutat be: 1. egy nemzetközi gyermekpopuláció antropometriai mérései és 2. az alapellátás helyzetének leírása a "posztszocialista" országok egészségügyi rendszerének keretében. Célunk volt 1. leírni és összehasonlítani a Feel4Diabetes projekt során a hat résztvevő országban (Belgium, Bulgária, Finnország, Görögország, Magyarország és Spanyolország) a gyermekek antropometriai méréseit (testsúly, testmagasság és BMI), valamint 2. a volt keleti blokk országaira összpontosítani, leírva az alapellátási rendszerük szerkezetét és működését. Összehasonlításokat végeztünk az egészségügyi ellátás struktúrája és a finanszírozási rendszerek között. Eredményeink: 1. A belga fiúk testsúlya és testmagassága volt a legalacsonyabb, míg a görög fiúk testsúlya a legmagasabb, a finn fiúk testmagassága pedig a legmagasabb. Görögországban volt a legmagasabb a túlsúlyos és elhízott fiúk aránya, majd a magyar, spanyol, bolgár és finn fiúk következtek. A belga fiúknál volt a legalacsonyabb arány mindkét kategóriában. A lányok körében a görögöknél volt a legmagasabb; a belgáknál volt a legalacsonyabb a testsúly, és a finnek voltak a legmagasabbak minden korcsoportban. A túlsúlyos tartományban a görögöknél volt a legmagasabb az arány, őket a spanyol, a bolgár és a magyar lányok követték, akik a második helyen álltak az elhízott kategóriában. A finn lányoknál alacsonyabb, míg a belgáknál volt a legalacsonyabb az arány mindkét BMI kategóriában. Az elemzett országokra láthatóan javulás volt jellemző, ami a népesség egészségi állapotát, a nemzeti gazdasági helyzetet, az egészségügyi ellátás strukturális változásait és az alapellátást illeti. A volt "szovjet blokk" országaiban magasabb várható élettartam volt látható, országonkénti eltérésekkel, bár ez nem volt egyértelműen összekapcsolható az egészségügyi rendszer fejlődésével. Bulgáriát és Magyarországot, mint alacsony és közepes jövedelmű országokat hasonló társadalmi-gazdasági sajátosságok, hasonló alapellátási rendszer és a gyermekkori elhízás előfordulási gyakoriságában hasonló mintázatok jellemezték. Az egészségügyi alapellátást illetően az évek során javulás volt megfigyelhető, ugyanakkor a prevenció hatékonyabb eredményeinek fő akadálya az egyes praxisok közötti koordináció és az interdiszciplináris együttműködés hiánya. További kutatásokra lenne igény az alapellátásban rejlő, a gyermekkori elhízás megelőzésére irányuló lehetőségekkel kapcsolatban. Megfelelő nemzeti politikára, hatékony népegészségügyi kezdeményezések kivitelezésére lenne szükség, amelyek az egész családra összpontosítanak, figyelembe véve a szülők társadalmi-gazdasági hátterét és testsúlyát is, ugyanakkor közösségi szinten a stakeholder-ek bevonása is elengedhetetlen.Tétel Szabadon hozzáférhető Az érfali működés egyes új markereinek összefüggése a lipidparaméterekkel familiáris hiperkoleszterinémiás betegekbenJuhász, Lilla; Harangi, Mariann; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA nagy sűrűségű lipoprotein (HDL)-hez kötött apolipoproteinM/szfingozin-1-foszfát (ApoM/S1P) komplex egy kapocsként szolgál a HDL és az endotel sejtek között a kardiovaszkuláris betegségekben, biztosítva az ép endoteliális barriert. A stromaeredetű faktor-1 (SDF-1) egy kemokin, mely sokoldalú hatást fejt ki az érelmeszesedés folyamatában, azonban összefüggése a hiperlipidémiával meglehetősen ellentmondásos. Korábban HeFH betegek körében nem vizsgálták a szérum S1P, ApoM és SDF-1 összefüggéseit a lipid paraméterekkel, lipid szubfrakciókkal, valamint a gyulladásos markerekkel. Nyolcvanegy kezeletlen HeFH beteget és 32 egészséges kontroll személyt vontunk be a vizsgálatunkba. A szérum SDF-1, S1P, ApoM, oxLDL, MPO, MMP9, sCD40L, sICAM-1, sVCAM-1 és TNFα koncentrációk meghatározása ELISA módszerrel történt. A lipoprotein szubfrakciók elválasztására akrilamid gélelektroforézist (Lipoprint) alkalmaztunk. A PON1 enzim aktivitását spektrofotometriás módszerrel mértük. Az FH diagnózisának felállításához a Dutch Lipid Clinic Network Kritériumrendszert használtuk. Szignifikánsan magasabb S1P és ApoM szinteket találtunk HeFH betegekben a kontrollokhoz képest. Negatív korrelációt figyeltünk meg az S1P és nagy HDL szubfrakció között, míg pozitív korrelációt találtunk az S1P és kis HDL szubfrakció között HeFH betegekben és a teljes vizsgálati populációban. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk az S1P és sCD40L szint, MMP-9 szint és a PON1 arileszteráz aktivitás között, míg szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk meg az S1P és sVCAM-1 között HeFH betegekben. A szérum S1P független prediktorai a nagy HDL szubfrackió és a PON1 arileszteráz aktivitás. Szignifikánsan alacsonyabb SDF-1 koncentrációt találtunk HeFH betegekben a kontrollokhoz képest. Szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk a szérum SDF-1 és az összkoleszterin, triglicerid, LDL-C és ApoB100 szintek között. Negatív összefüggés volt a szérum SDF-1 és VLDL, IDL, nagy LDL, nagy HDL és közepes HDL szubfrakció között, míg pozitív korrelációt találtunk az áltagos LDL méret, kis HDL és SDF-1 között. Negatív korrelációt találtunk az SDF-1 és oxLDL, illetve MPO között. A szérum SDF-1 független prediktorai az oxLDL szint és a VLDL szubfrakció. A magasabb S1P és ApoM szintek, valamint a megfigyelt összefüggéseik a HDL szubfrakciókkal, illetve gyulladásos markerekkel HeFH betegek esetén, feltételezik az S1P és ApoM lehetséges szabályozó szerepét az intakt endoteliális funkció fenntartásában. Az SDF-1 és lipid frakciók, valamint lipid szubfrakciók között megfigyelt szoros összefüggések felhívják a figyelmet az SDF-1 és a lipidanyagcsere közös útvonalaira, illetőleg valószínűsítik az SDF-1 szabályozó szerepét az érelmeszesedés folyamatában. High-density liprotein (HDL)-associated apolipoprotein M/sphingosine 1-phosphate (ApoM/S1P) complex act as a bridge between HDL and endothelial cells in cardiovascular disease, maintaining a healthy endothelial barrier. Stromal cell-derived factor-1 (SDF-1) is a chemokine that play diversified roles in the process of atherosclerosis. Although, its assoctiation with hyperlipidaemia is contradictory. To date, serum SDF-1, S1P, ApoM and its correlations with lipid and inflammatory parameters and lipid subfractions in HeFH subjects have not been investigated. Eighty-one untreated HeFH patients and thirty-two healthy control subjects were enrolled in this study. Serum SDF-1, S1P, ApoM, oxLDL, MPO, MMP-9, sCD40L, sICAM-1, sVCAM-1 and TNFα contentrations were determined by ELISA. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint. PON1 activities were measured spectrophotometrically. For the diagnose of FH we used the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Significantly higher S1P and ApoM levels were detected in HeFH patients compared to the controls. There was a negative correlation between S1P and large HDL, and a positive correlation was observed between S1P and small HDL subfractions in HeFH patients and in the whole study population. Significant positive correlations were found between S1P and sCD40L and MMP-9 levels and PON1 arylesterase activity, while significant negative correlation was detected between sVCAM-1 and S1P in HeFH patients. We found significantly lower SDF-1 concentrations in HeFH patients compared to the controls. We detected significant negative correlations between serum total cholesterol, triglycerides, LDL-C, ApoB100 and SDF-1. Negative correlations were observed between serum SDF-1 and VLDL and IDL, as well as large LDL and large and intermediate HDL subfractions, while positive correlation was found between mean LDL-size, small HDL and SDF-1. There was a negative correlation between SDF-1 and oxLDL and MPO. A backward stepwise multiple regression analysis showed that the best predictors of serum S1P were large HDL subfraction and arylesterase activity, while the best predictors of serum SDF-1 were VLDL and oxLDL. Higher S1P and ApoM levels and their correlations with HDL subfractions and inflammatory markers in HeFH patients support their potential regulatory role in the endothelial protection. The strong correlation between SDF-1 and lipid fractions and subfractions highlights the potential common pathways of SDF-1 and lipoprotein metabolism, that assume the role of SDF-1 in atherogenesis.Tétel Szabadon hozzáférhető The role of osteopontin expression during malignant melanoma progression.Kiss, Tímea; Balázs, Margit; Egészségtudományok Doktori IskolaAz oszteopontin (OPN) egy olyan multifunkcionális glükofoszfoprotein, mely számos daganat progressziójában fontos szerepet játszik. Elősegítheti a daganatos sejtek migrációját, döntő szerepet játszik a sejtadhézióban és szoros összefüggést mutat a metasztázisok jelenlétével. Korábbi génexpressziós vizsgálataink szerint a rosszabb prognózisú melanomákban a legmagasabb expressziós szintet az OPN gén mutatta. Ezért célul tűztük ki az OPN daganat progresszióban betöltött szerepének tanulmányozását eltérő viselkedésű melanomák és különböző eredetű melanoma sejtvonalak segítségével. Vizsgáltuk az OPN molekulához kapcsolódó egyik fő szignalizációs útvonalban részt vevő NF-κβ p65 fehérje kifejeződését eltérő biológiai viselkedésű humán melanoma sejtvonalakon immunfluoreszcens jelölés segítségével. A génexpressziós adataink jó korrelációt mutattak munkacsoportunk előzetes mRNS expressziós értékeivel. A fehérje kifejeződését a vizsgált primer melanomák 90%-ában kimutattuk. Klinikai adatokkal történt korrelációs analízisünk szerint a fokozódó OPN-expressziós szintek kedvezőtlenül befolyásolják a betegség kimenetelét. In vitro kísérleteinkben NF-κβ p65 fehérje sejtmagi lokalizációját figyeltük meg egy magas OPN szintet mutató sejtvonalban. Az OPN gén csendesítése során az mRNS szint csökkenését tapasztaltuk. Továbbá megfigyeltük, hogy a transzfektált sejtvonal invazív képessége csökkent az eredeti sejtvonalhoz képest. A fehérje expressziós vizsgálataink során a tanulmányozott fehérjék többségénél csökkent expressziót figyeltünk meg az OPN csendesített sejtvonalakban. Megállapíthatjuk, hogy az OPN emelkedett szintje jelentősen hozzájárul a daganatsejtek progressziójához, a metasztázisképzéshez, ezért melanomákban is fontos biomarkernek tekinthető. A géncsendesítést követően az OPN mRNS szint mellett a fehérje expressziója, valamint a sejtek invazív képessége is csökkent, ezért feltételezhetjük, hogy az OPN fontos lehet a melanoma terápia optimalizálásában.Tétel Szabadon hozzáférhető Integrating Genetic and Conventional Risk Fcators for Improving Coronary Heart Disease Risk PredictionNasr, Nayla; Fiatal, Szilvia; Egészségtudományok Doktori Iskola; Egészségtudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani IntézetIntroduction: Coronary heart disease (CHD) is a global health concern, and preventive intervention is available for high-risk individuals. Objectives: The study aims to summarize genetic and conventional risk factor (CRF) modelling studies for CHD risk prediction, assess the performance of risk prediction models, and evaluate the potential improvement by incorporating genetic information. Our study also aims to compare the sociodemographic, and lifestyle factors associated with CHD risk in the Hungarian (Roma and general) populations, estimate the allele frequencies of genetic risk scores (GRSs), and develop new models (by integrating GRS and CRFs) for predicting CHD/AMI risk among the Hungarian populations and assess their performance. Methods: A systematic review and cross-sectional were conducted, utilizing various databases (Embase, PubMed, Cochrane, Web of Science, and Scopus), and multivariable regression analyses (ROC curve analyses were also performed to assess the models' performances). Genetic analyses involved the calculation of GRSs and weighted GRS weres from the genotype data of 558 participants Results: The review identified coronary artery calsification (CAC) as an effective predictor of CHD risk. GRS analysis revealed differences between the general and Roma populations, suggesting higher genetic predisposition among the general population, and greater susceptibility to environmental factors among Roma. Socioeconomic disparities were noted, influencing health outcomes. Roma had a higher prevalence rate of various diseases but differed in certain risk factors like smoking and lipid levels. integration of CRFs and GRSs improved CHD prediction, with age, medication of elevated total cholesterol, and hypertension emerging as significant predictors. Conclusion: Age and cholesterol medication were key predictors for CHD among the general population while hypertension medication was predominant among among the Roma. population. Integrating CRFs and genetic components enhanced predictive performance, emphasizing the importance of comprehensive risk assessment for CHD prevention.Tétel Szabadon hozzáférhető Policy surveillance of prevention and treatment of type 2 diabetes mellitus across the member states of the European UnionMahrouseh, Nour; Varga, Orsolya; Egészségtudományok doktori iskola; Egészségtudományi KarThis dissertation investigates the burden of diabetes mellitus (DM) in the European Union (EU) and its correlation with existing policies, both at the EU and national levels, along with their association with DM. Moreover, it undertakes an examination of lifestyle and socioeconomic factors. Additionally, the study analyses public discourse within the EU concerning front-of-pack nutrition labelling. In a comprehensive study on legislation targeting DM, obesity, and non-communicable diseases (NCDs) in EU, a total of 1,099 relevant legislations were collected and assessed against the "Toward an EU Strategic Framework for the Prevention of NCDs," a joint publication by European Public Health Alliance (EPHA) and World Health Organization (WHO) "Global Report on Diabetes". The analysis revealed that 22 legislations primarily focused on the prevention of DM, NCDs, and obesity, with only five specifically designed for DM prevention. These legislations spanned from 1968 to 2022, with 366 currently in effect. Among the identified legislations, there were six binding legislations and 17 non-binding legislations, with the European Commission (EC) as the primary author of 13 of them. EuroVoc terms were available in 853 legislations, predominantly in the domain of "social questions" and "public health." A longitudinal perspective showed an increase in legislations over time, with a shift in focus from "trade" to "social questions" and "epidemic" subdomains. Additionally, the assessment revealed a life-course approach as the most common classification, with food-related laws playing a prominent role. Further analysis examined the impact of nutrition and physical activity policies on DM and its risk factors across EU member states. The study found variations in DM prevalence, with a predicted 6.94% prevalence in the EU in 2014. Portugal had the highest rates, while Lithuania had the lowest. National DM plans and registries differed among member states, with policies like "Nutrition label standards and regulations on the use of claims and implied claims on food" implemented universally, while others were less frequently adopted. Country-level regression revealed that demographic, socioeconomic, and lifestyle factors had a greater influence on DM prevalence than policy availability. In a separate assessment of diabetes prevalence in Slovakia between 2009, 2014, and 2019, the study found an increase from 6.1% to 9.8%. Notably, women had a lower likelihood of DM than men, and certain age groups exhibited lower associations with DM. Higher education and employment were linked to a lower likelihood of DM, while higher body mass index (BMI) and lack of physical activity increased the likelihood. Importantly, there was no significant association between DM and fruit and vegetable consumption, and geographical regions in Slovakia did not exhibit a statistically significant association with DM prevalence. Finally, the study analysed tweets in the EU regarding front-of-pack nutrition labelling. The study observed a multitude of tweets, with the majority being original and containing opinions and announcements. Different countries, including the United Kingdom, Spain, France, Belgium, Germany, Ireland, the Netherlands, and Italy, were major contributors to the discussions, although most tweets were contained within national boundaries. The topics covered various aspects of nutritional food labelling, the food industry, healthy vs. unhealthy foods, EU regulations, political conflict, science, and education. The Nutri-Score label emerged as the most discussed, with both supporters and opponents expressing their views. Sentiment analysis of the tweets generally indicated a negative tone, with tweets related to the food industry receiving more positive feedback compared to those involving political conflict. In conclusion, this dissertation offers a comprehensive examination of the burden of DM in the EU, highlighting the multifaceted interplay between existing policies, lifestyle factors, and socioeconomic determinants, while also shedding light on emerging issues such as front-of-pack nutrition labelling and its reception among EU citizens.Tétel Szabadon hozzáférhető Determining Susceptibility to Smoking among Hungarians with a Special Focus on the Roma Population and Gene Expression Analysis in Coronary Artery Disease Patients: An Integrated InvestigationMerzah, Mohammed; Fiatal, Szilvia; Egészségtudományok Doktori Iskola; Egészségtudományi KarThis thesis investigates the genetic characteristics and determinants linked to smoking behaviours and explores the influence of smoking on gene expression in CAD patients. Studying these health-related behaviours can improve the well-being of the Roma minority population. Additionally, the impact of smoking on the blood transcriptome in Hungarian CAD patients remains understudied. These findings would be valuable in strengthening existing epidemiological evidence, identifying relevant determinants, and informing targeted interventions. This thesis was based on two observational studies. The first was a comprehensive health survey with 814 participants comprising 412 HG and 402 HR. The study compared risk allele frequencies using GRS and wGRS based on data of ten SNPs. HR individuals exhibited significantly higher smoking frequency (33% higher) and tended to start smoking at a younger age (standardized β = -0.23, p <0.001). However, despite the high prevalence of smoking behaviours and nicotine dependence among HR individuals, the study found no significant genetic influence, as median GRS values did not differ significantly, although wGRS was slightly higher among Roma individuals (5.2 vs 4.9; p = 0.02). Additionally, an inverse relationship between SES and smoking behaviours was observed, with smokers showing lower SES (βHR = -0.039, p = 0.023; βHG = -0.010, p = 0.049). The second analysis was based on 61 CAD patients with a median age of 67 years, and only 44 subjects were included for further analyses. Between SM and NSM, 120 DEGs (15 upregulated and 105 downregulated) were identified with a fold change (FC) ≥1.5 and a p-value <0.05. GO analyses revealed that the upregulated genes were related to immune response pathways (FDR≤0.03). In contrast, downregulated genes exhibited significant annotations with pathways involving oxygen and haem binding or activity (FDR≤0.03). Our first analysis provides evidence of higher smoking frequency and early initiation among HR individuals, but these behaviours are not genetically influenced. The inverse relationship between SES and smoking behaviours highlights the importance of considering socioeconomic factors when studying and addressing smoking habits. On the other hand, the second study offers valuable insights into the potential effects of smoking on gene expression in whole blood and their connection to smoking-related CAD. The previously unexplored overexpression of RCAN3, TRAV4, and JCHAIN genes indicates a possible involvement in CAD among individuals who smoke.Tétel Szabadon hozzáférhető “Investigating health inequalities and implementing effective interventions for COVID-19 and visual acuity loss in deprived Hungarian adults”Wasnik, Rahul Naresh; Janos, Sandor; Egészségtudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi KarScreening for Patients with Visual Acuity Loss in Primary Health Care: A Cross Sectional Study in a Deprived Hungarian Population Background: Screening for visual acuity loss is not applied systematically because of uncertain recommendations based on observations from affordable countries. Our study aimed to evaluate the effectiveness of primary health care-based screening. Methods: A cross-sectional investigation was carried out among adults who did not wear glasses and did not visit an ophthalmologist in a year (N = 2070). The risk factor role of sociodemographic factors and the cardiometabolic status for hidden visual acuity loss was determined by multivariable linear regression models. Results: The prevalence of unknown visual acuity loss of at least 0.5 was 3.7% and 9.1% in adults and in the above-65 population. Female sex (b = 1.27, 95% CI: 0.35; 2.18), age (b = 0.15, 0.12; 0.19), and Roma ethnicity (b = 2.60, 95% CI: 1.22; 3.97) were significant risk factors. Higher than primary school (bsecondaryschoolwithoutgraduation= −2.06, 95% CI: −3.64; −0.47; and bsecondaryschoolwithgraduation= −2.08, 95% CI: −3.65; −0.51), employment (b = −1.33, 95% CI:−2.25; 0.40), and properly treated diabetes mellitus (b = −2.84, 95% CI: −5.08; −0.60) were protective factors. Above 65 years, female sex (b = 3.85, 95% CI: 0.50; 7.20), age (b = 0.39, 95% CI: 0.10; 0.67), Roma ethnicity (b = 24.79, 95% CI: 13.83; 35.76), and untreated diabetes (b = 7.30, 95% CI: 1.29; 13.31) were associated with visual acuity loss. Conclusion: Considering the huge differences between the health care and the population’s social status of the recommendation-establishing countries and Hungary which represent non-high-income countries, the uncertain recommendation of visual acuity loss screening should not discourage general practitioners from organizing population-based screening for visual acuity loss in non-affordable populations.Tétel Szabadon hozzáférhető A pszichometriai eszközökben rejlő potenciál a nehezen felismerhető mentális problémák szűrése terén az alapellátási gyakorlatbanGarbóczy, Szabolcs; Kolozsvári, László Róbert; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarAz értekezés a pszichometriai szűrőeszközök háziorvosi gyakorlatban, gyakran nehezen felismerhető alakban jelentkező, mentális problémák azonosításában betöltött szerepét vizsgálja meg. Az alapellátásban megjelenő páciensek nem elhanyagolható része szenved mentális problémától, ugyanakkor igen gyakori, hogy az orvosnak elmondott panaszaikban nem erről számolnak be, azonban szűrőeszközök használatával javítható a felismerés hatékonysága. A szűrőeszközök és a mentális zavarok közül is kettőt emel ki a dolgozat. Az első eszköz a Test Your Memory (TYM-Hun) teszt, a hozzá kapcsolódó, sokszor a környezet és kliens tüneteket elfedő attitűdje miatt nehezen felismerhető mentális probléma pedig az enyhe kognitív zavar (EKZ), mely az esetek felében a demenciát megelőző állapotnak tekinthető. A második eszköz a Rövidített Egészségszorongás-kérdőív (SHAI), mely az alapellátásban sok esetben szomatikus betegségként mutatkozó mentális probléma, az egészségszorongás, vagy annak szélsőséges megjelenési formája, a hipochondria lehetőségének felvetésében segíti a klinikust. Vizsgálataink segítségével sikerült bizonyítani, hogy a TYM-Hun az EKZ felismerésében igény érzékeny mérőeszköz, mely a 44/45-ös vágóérték használatával a valódi pozitív esetek 80%-át felismeri, míg a valódi negatív esetek mindössze 4%-át azonosítja pozitívként. Ez alapján javasolt alkalmazása a háziorvosi gyakorlatban, és önkitöltős jellegénél fogva ez könnyedén kivitelezhető is az esetek többségében a rövidebb rendelkezésre álló idő esetén is. A SHAI esetében a kérdőív belső konzisztenciáját kifejezetten jónak találtuk, a kétfaktoros modellt használva az első faktorra, a Beteggé válás észlelt következményére vonatkozóan a Cronbach alfa értéke 0.865, McDonald’s omega 0.874 és a theta 0.880, míg a második faktorra, a Betegség észlelt következményére is elfogadható mutatókat kaptunk, ezek rendre a következők: 0.732; 0.742 és 0.736. A háziorvosi praxisban megjelenő magas arányú mentális problémától szenvedő páciens felismerésének esélyét több tényező alkalmazásával lehet megnövelni, melyek közül kiemelhető a pszichoedukáció; a továbbképzés; a rendszerszintű változások, beleértve a praktizálás körülményeinek javítását és együttműködésen alapuló betegellátási modell tartós gyakorlását; és nem utolsó sorban a naprakész nemzetközi irányelvek alkalmazása a gyakorlatban, beleértve a szűrőeszközök használatát is.Tétel Szabadon hozzáférhető Új betegút kifejlesztése csípő és térd endoprotetizálásra váró betegek számáraSzilágyiné Lakatos, Tünde; Veres-Balajti, Ilona; Lakatos, Tünde; Egészségtudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Egészségtudományi KarAbsztrakt: Az idősek térd- és csípőízületi protetizálása egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátásra. Vizsgálatunk fő célkitűzése az volt, hogy kidolgozzunk egy új, prehabilitációs beavatkozásokat és műtét előtti betegedukációt is magába foglaló „betegutat” a térd- és csípőprotézis ellátásban részesülő betegek számára. További célunk volt még, adatot gyűjteni és megvizsgálni a kórházi körülmények között megvalósított új betegútnak a hatékonyságát és az előnyeit a betegek, és a kórházi ellátórendszer szempontjából. Módszerek: Nyílt, beavatkozással járó kontrollcsoportos követéses vizsgálatot végeztünk. A kutatásba bevont betegeket (n=180) két csoportra (intervenciós(THA, TKA) és kontroll(THA, TKA)) osztottuk. Az intervenciós csoportba (n=44) azok tartoztak, akik kaptak betegtájékoztató anyagot, beleegyeztek a műtét előtti prehabilitációs programban való részvételbe, illetve vállalták az összes kérdőív kitöltését. A kontroll csoportba azok a betegek kerültek, akik nem vállalták a programot. A kontroll csoport két részből állt. A „kontroll csoport 1.” betegei (n=44) nem kaptak betegtájékoztatót, műtét előtt kitöltötték az SFQ kérdőívet és a postoperativ rehabilitációban a Rehabilitációs Osztályon részesültek. A „kontroll csoport 2.” tagjai (n=92) kaptak betegtájékoztatót, egy részük (n=63) a kutatásban tovább részt véve postoperativ rehabilitációját a Rehabilitációs Osztályon folytatta, másik részük (n=29) a kutatásból kilépve otthoni rehabilitációt választott. A kutatásunkban résztvevő betegek a prehabilitációs és a postrehabilitációs időszakban kérdőíves (SFQ, Oxford Hip and Knee Score, saját készítésű betegtájékoztató hatékonyságát és alkalmazhatóságát mérő kérdőív) és fizikális (csípő-, térd ízületi mozgástartomány mérés, járástávolság mérés) vizsgálatban vettek részt. Eredmények: Az SFQ pontszámok szignifikánsan csökkentek mind a TKA-val kezelt betegeknél (medián 37,50 IQR 30,00-40,00 vs. medián 20,00 IQR 16,00-24,00) és THA (medián 34,50 IQR 28,00-42,00 vs. medián 20,00 IQR 16,00-22,00). A kontrollcsoport TKA-val (medián 37,50 IQR 30,00-40,00 vs. medián 64,50 IQR 54,00-82,00) és THA-val (medián 34,50 IQR 28,00-42,00 vs. medián 73,00 IQR 56,00-81,00) csoportot is bevontak. Értékelés az új betegtájékoztató tartalmának, használhatóságának és érthetőségének értékelése azt mutatta, hogy a betegek az új betegtájékoztatót a következőképpen értékelték szinte teljes mértékben használhatónak értékelték (átlag 11,47±0,91pont). A csípő ízület flexios mozgásnál a postoperativ rehabilitáció kezdetén a javulás az intervenciós csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban (medián 75° (IQR 70-80°) n=27 vs. medián 60° (IQR 50-70°), n=33). A térdműtött betegeknél a flexio a postoperativ rehabilitáció végén mutatott szignifikáns különbséget az intervenciós és a kontrollcsoport betegei között (medián 100° (IQR 95-100°), n=14 vs. medián 90° (IQR 90-90°), n=29). Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy az új prehabilitációs program bevezetése mindenképpen fontos lenne a TKA-val és THA-val kapcsolatos betegellátásba.Tétel Szabadon hozzáférhető Anyagcsere markerek jelentősége alacsony fokú, krónikus - és akut gyulladásos kórképekbenJuhász, Imre Zoltán; Paragh, György; Juhász, Imre Zoltán; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarTétel Szabadon hozzáférhető A derékfájás megelőzését és kezelését célzó munkahelyi egészségfejlesztési program kidolgozása és hatásai ülő munkát végző munkavállalók körébenCsuhai, Éva Anett; Veres-Balajti, Ilona; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Egészségtudományi KarAz Egészségügyi Világszervezet által közzétett Global Burden of Disease Study 2019 című tanulmány alapján a mozgásszervi betegségek és különösen a derékfájás jelentős népegészségügyi problémát jelentenek világszerte. Az elmúlt három évtizedben továbbra is a derékfájás a fogyatékossággal élt életévek vezető oka a vizsgált 195 országból 126-ban. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség jelentései szerint a derékfájás és más mozgásszervi, szív- és érrendszeri és anyagcserezavarok kialakulásának egyik főkockázati tényezője a hosszantartó, statikus, hanyag ülő helyzet. Első vizsgálatunk célja az volt, hogy értékeljük a gerinc jellemzőit, meghatározzuk mobilitását és a testtartás változásait ülő helyzetben az álláshoz viszonyítva; hogy növeljük a témával kapcsolatos ismereteket, különösen az ülőmunkát végző munkavállalók körében, akik esetén nagy a derékfájás kialakulásának kockázata; továbbá, hogy vizsgáljuk a SpinalMouse használatának alkalmasságát a jövőben tervezett munkahelyi egészségfejlesztési programok vizsgálati protokolljában. Második vizsgálatunk célja egy újonnan kialakított komplex munkahelyi egészségfejlesztési program hatásvizsgálata volt az ülőmunkát végző munkavállalók körében, különböző fizikális paraméterek (a testtartás, a gerinc mobilitása, az izmok rugalmassága, a statikus és dinamikus izomerő, koordinációs és egyensúlyozási képességek) és szubjektív kimeneti indikátorok vizsgálatával. A gerinc statikájára és mobilitására vonatkozó korábbi tanulmányok és saját eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az ülő testhelyzet negatív hatással van a gerinc biomechanikájára és mechanikai terhelésére. A SpinalMouse mérőműszer hatékonyan alkalmazható keresztmetszeti vizsgálatokban és a fizikai aktivitással kapcsolatos intervenciók hatásvizsgálata során egyaránt. Saját eredményeink is rávilágítottak arra, hogy a szegmentális stabilizáció, a stretching, a myofasciális felszabadítás és a funkcionális tréning módszerek ötvözése szignifikáns mértékben csökkenti a fájdalmat és a fogyatékosságot, javítja a testtartást, a gerinc mobilitását, az izomerőt és az egyensúlyozó képességet; ezért kifejezetten javasoljuk a Multimodális Progresszív Funkcionális Tréning Program megvalósítását olyan munkahelyeken, ahol a foglalkozáshoz köthető rizikó következtében a mozgásszervi rendellenességek és a derékfájás kialakulásának nagy a kockázata.Tétel Szabadon hozzáférhető Alcohol consumption behaviour of the Hungarian general and Roma populations and the effect of taste preference-related gene polymorphisms on alcohol consumption patternsKurshed, Ali Abbas Mohammad; Diószegi, Judit; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani IntézetBackground: Unhealthy alcohol use is considered a significant public health problem globally, while the burden of mortality and disability-related to alcohol intake varies disproportionately between certain populations and ethnic minority groups. Consumption of alcohol is a complex human trait, which is influenced by a wide variety of environmental factors and numerous genetic variants including taste preference genetic polymorphisms. Objective: Our study aimed to characterize and compare alcohol consumption behaviours of HG and HR participants as well as to evaluate the impact of potential influencing factors on various alcohol consumption patterns. We also aimed to synthetize evidence of the effect of taste preference-related genetic variants on various drinking behaviours. Methods: 410 HG and 387 HR respondents of 20-64 years of age were included in our study and AUDIT questionnaire was used to assess alcohol consumption patterns. Univariate and multivariate logistic regression analysis were performed to elucidate the associations between various socioeconomic variables and different alcohol consumption phenotypes. To identify the taste preference-related genetic polymorphisms associated with various alcohol consumption behaviours, a systematic review was prepared. Based on this review, four single nucleotide polymorphisms (SNPs), TAS1R3 rs307355, TAS2R38 rs713598, TAS2R19 rs10772420 and CA6 rs2274333 linked with bitter and sweet taste preferences, were selected for further analysis. Results: Compared to HG, Roma participants experienced more alcohol related harms and evidence of past problems related to alcohol intake. When alcohol-related harms were considered, impacts of differences in gender and marital status are much higher among Roma compared to non-Roma. Additionally, TAS2R38 rs713598 had significant association with AUDIT 2- number of standard drinks on a typical day and AUDIT 3- frequency of having six or more drinks per occasion among HG and HR participants respectively. Conclusion: Roma ethnicity was demonstrated to influence certain alcohol consumption behaviours, i.e., having experience of alcohol-related harm as well as evidence of past problems related to alcohol drinking. For alcohol-related harm, gender and differences in marital status act more strongly among Roma participants compared to non-Roma. We may also presume that genetics influencing bitter taste phenotypes may have an effect on alcohol consumption patterns in our study samples, though it is suggested to interpret the findings with caution.Tétel Szabadon hozzáférhető A progranulin szint összefüggése a szénhidrát és lipidanyagcsere, valamint a gyulladásos folyamatok markereivel familiáris hiperkoleszterinémiás és diabeteses polineuropathiás betegekbenRuzsnavszkyné Nádró, Bíborka; Harangi, Mariann; Nádró, Bíborka; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Anyagcsere Betegségek Nem Önálló TanszékA progranulin (PGRN) egy olyan növekedési faktor, melyet számtalan szövet és sejttípus képes expresszálni, köztük az epithel, a myeloid és limfoid sejtvonalak, a neuronok és a mikroglia. A PGRN a korábbi vizsgálatok alapján direkt módon képes kötődni a tumor nekrózis faktor receptorhoz (TNFR), gátolva ezzel a tumor nekrózis faktor-alfa (TNFα)-mediálta gyulladásos folyamatokat és anti-atherogén hatást fejt ki. Korábban a PGRN szérum koncentrációját heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiás (HeFH) betegeknél nem vizsgálták. A PGRN emellett mérsékli az ischaemia-reperfúzió indukálta idegsérülést egerekben a neutrofil sejtek sejtfalba történő bevándorlásának gátlásán keresztül. Az antioxidáns hatású alfa-liponsav (ALA) alkalmazása diabeteses neuropathiában az idegvezetés javulását és a neuropathiás fájdalom mérséklését eredményezi, azonban a PGRN szintekre kifejtett hatását korábban nem tanulmányozták. Ezért célul tűztük ki a szérum PGRN szintjének meghatározását kezeletlen HeFH-s betegekben. Emellett vizsgáltuk a gyulladásos és endothel diszfunkciós markerek, köztük a TNFα, szolubilis intercelluláris adhéziós molekula-1 (sICAM-1) és a szolubilis vaszkuláris adhéziós molekula-1(sVCAM-1), valamint a PGRN szintje közötti összefüggéseket a HeFH-s betegekben, valamint 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, perifériás neuropathiás betegekben 6 hónapos ALA kezelést követően. Továbbá vizsgálni terveztük a PGRN szérum szintének és a perifériás szenzoros neuropathia súlyosságának változása közötti összefüggést. Ezért 81 kezeletlen HeFH-s beteget és 32 egészséges kontroll személyt vontunk be. A HeFH-t a Dutch Lipid Clinic Network kritériumrendszer alapján diagnosztizáltuk. A szérum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidált LDL (oxLDL) és TNFα koncentrációkat enzim-kapcsolt immunoszorbens assay segítségével határoztuk meg. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. Emellett egy prospektív vizsgálat keretében 54 fő 2-es típusú diabeteses, perifériás neuropathiás beteget kezeltünk napi 600 mg ALA adásával 6 hónapon keresztül. Az áramérzet-küszöbérték (CPT) meghatározását alkalmaztuk a szenzoros neuropathia súlyosságának értékelésére. Továbbá 24 fő 2-es típusú diabeteses, nem neuropathiás beteget is bevontunk a vizsgálatba. Nem találtunk szignifikáns különbséget a PGRN szérum koncentrációjában a HeFH-s betegek és a kontrollok között. Szignifikáns pozitív korreláció igazolódott a triglicerid, TNFα, sVCAM-1 és a kis HDL szubfrakció aránya, valamint a PGRN szérum szintje között, míg szignifikáns negatív korrelációt találtunk a nagy HDL szubfrakció aránya és a PGRN szérumszintje között a teljes vizsgálati populációban és a HeFH-s betegek esetén. A PGRN szérum szintjének független prediktora a sVCAM-1, a logTNFα és a kis HDL szubfrakció aránya volt. A 6 hónapos ALA kezelést követően a perifériás neuropathiás diabeteses betegek PGRN szintje szignifikánsan emelkedett, emellett szignifikánsan javult a CPT értékük. Emellett szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a TNFα, a sICAM-1, és a PGRN szérum szintek között mind az ALA kezelés előtt, mind a kezelést követően. Szignifikáns negatív korreláció igazolódott a CPT értékek javulásának mértéke és a szérum PGRN szintje között. Továbbá, a PGRN szint független prediktora a diabeteses neuropathiás betegek esetén a sICAM-1 szintje volt. A HDL szubfrakciók, gyulladásos markerek és a PGRN szintek közötti szoros összefüggések arra utalnak, hogy a PGRN anti-atherogén hatást fejt ki a HeFH-s betegek esetén részben a HDL összetételének módosításán, részben a gyulladásos folyamatok mérséklésén keresztül, ugyanakkor nem befolyásolja érdemben az oxidatív stressz mértékét. Emellett a PGRN szintjének változása az ALA kezelés következtében kedvező hatást fejthet ki az endothel funkcióra és a neuronális gyulladásra perifériás neuropathiában szenvedő diabeseses betegek esetén. További vizsgálatok szükségesek a PGRN szerepének tisztázására a HeFH-s betegek érelmeszesedéses folyamatainak szabályozásában és a jelentőségének feltárására a neuronális repair folyamatokban diabeteses perifériás neuropathiás betegek esetén. A PGRN szerepének jobb megértése az athero-inflammációs és neuronális repair folyamatokban befolyásolhatja a terápiás stratégiánkat a familiáris hiperkoleszterinémiás és a diabeteses perifériás neuropathiás betegeink esetén. Progranulin (PGRN) is a growth factor that has been shown to be expressed in many tissues, including epithelia, myeloid- and lymphoid-derived cell lines, neurons, and microglia. PGRN has been hypothesized to directly bind to tumor necrosis factor receptor (TNFR), suppress tumor necrosis factor alpha (TNFα)-mediated inflammation and exert anti-atherogenic effects. However, the serum concentrations of PGRN in patients with heterozygous familial hypercholesterolemia (HeFH) have not been studied. Moreover, PGRN may alleviate neuronal injury induced by ischemia–reperfusion in mice via the inhibition of neutrophil recruitment. The antioxidant alpha-lipoic acid (ALA) is used in diabetic neuropathy to improve nerve conduction and relieve neuropathic pain, but its effects on PGRN levels have not yet been elucidated. Therefore, we aimed to measure PGRN in the sera of patients with untreated HeFH. Furthermore, we aimed to assess the relationship between inflammation and endothelial dysfunction markers including TNFα, soluble intercellular adhesion molecule-1 (sICAM-1) and soluble vascular adhesion molecule-1(sVCAM-1) and PGRN levels in in HeFH patients and in type 2 diabetic patients with peripheral neuropathy after 6 months of ALA treatment. Moreover, we examined the association between changes in PGRN levels and the severity of peripheral sensory neuropathy after ALA treatment. Therefore, 81 untreated patients with HeFH and 32 healthy control subjects were included. We diagnosed HeFH using the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Serum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidized LDL (oxLDL) and TNFα concentrations were determined by enzyme-linked immunosorbent assay. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint gel electrophoresis. Furthermore, in a prospective study, 54 patients with type 2 diabetes and peripheral neuropathy received 600 mg of ALA daily for 6 months. Current perception threshold (CPT) testing was used to assess sensory neuropathy. Twenty-four patients with diabetes without neuropathy were also included in the study. We could not find a significant difference between the PGRN concentrations of the HeFH patients and controls. We found significant positive correlations between triglyceride, TNFα, sVCAM-1, the ratio of small HDL subfraction and PGRN, while significant negative correlations were found between the ratio of large HDL subfraction and PGRN both in the whole study population and in HeFH patients. PGRN was predicted by sVCAM-1, logTNFα and the ratio of small HDL subfraction. After 6 months of ALA treatment of diabetic patients with peripheral neuropathy, serum PGRN levels were significantly increased and CPT values were significantly improved. Furthermore, there were significant positive correlations among TNFα, sICAM-1, and PGRN levels both before and after ALA treatment. A significant negative correlation was observed between the improvements in CPT and the PGRN levels. Furthermore, sICAM-1 levels were an independent predictor of PGRN levels in diabetic patients with peripheral neuropathy. The strong correlations between HDL subfractions, inflammatory markers and PGRN suggest that PGRN may exert its anti-atherogenic effect in HeFH through the alteration of HDL composition and the amelioration of inflammation rather than through decreasing oxidative stress. Furthermore, changes in serum PGRN levels indicate that ALA treatment may have beneficial effects on endothelial function and neuronal inflammation in diabetic patients with peripheral neuropathy. Further studies are needed to clarify the role of PGRN in regulating the atherosclerotic process in HeFH and the importance of PGRN in neuronal repair among patients with diabetic neuropathy. Understanding the role of PGRN in athero-inflammation and neuronal repair may alter our therapeutic strategy for patients with familial hypercholesterolemia and diabetic patients with peripheral neuropathy.Tétel Szabadon hozzáférhető Az oxidatív stressz és az endothél diszfunkció markereinek változása alfa-liponsav kezelés és mozgásterápia hatására diabéteszes polyneuropathiás betegekbenMolnár, Ágnes; Sztanek, Ferenc; Molnár, Ágnes Mariann; Egészségtudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Anyagcsere Betegségek Nem Önálló TanszékA DSPN a hiperglikémia talaján kialakuló fokozott oxidatív stresszel, endothel diszfunkcióval, elhízással, megváltozott adipokin és miokin profillal járó kórkép, mely a 2-es típusú diabeteses betegek egyre nagyobb hányadát érinti Magyarországon is. A DSPN kiegészítő kezelésében alkalmazott kíméletes, rendszeres fizikai aktivitás, valamint kedvező hatású antioxidáns szerek alkalmazása hatékonyan csökkenthetik a diabetes neuropathia progresszióját. Eredményeink rávilágítanak a rendszeres fizikai aktivitás fontosságára a diabeteses neuropathia kezelésében. Adataink szerint a fizikai aktivitás növeli az FGF21 szintjét diabetes neuropathiás betegeknél, továbbá az FGF21 szint változása negatív korrelációban állt a testtömegindex, TNF-alfa változásával, ill. pozitívan korrelált az adiponektin szint változásával hat hetes fizikai aktivitást követően. A jövőben az FGF21 szint jó biomarkerként szolgálhat a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszttel kimutatott aerob edzés hatékonyságának monitorozására. A gyulladás és az oxidatív stressz egyéb biomarkereire vonatkozó adatok bővíthetik ismereteinket a fizikai aktivitás perifériás szenzomotoros neuropathiában kifejtett hatásáról. Az elmúlt években a perifériás és autonóm diabeteses neuropathia hosszú távú kezelésében az antioxidáns hatású ALA adása szintén jelentős kedvező hatásokkal bír. Megállapítottuk, hogy hat hónapos ALA kezelést követően az ADMA, TNF-alfa, Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt, összetett autonóm tünet pontszám szignifikánsan csökkent, míg az NO szint szignifikánsan nőtt DSPN betegekben. Az ADMA változása pozitívan korrelált a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt változásával DSPN betegekben. Az ALA reagáló DSPN csoport ADMA csökkenése szignifikánsan kifejezettebb volt a nem reagálókhoz képest. Az ADMA szérumszint vizsgálata ezért jó marker lehet az ALA kezelés hatékonyságának kimutatására. További vizsgálatok szükségesek az ALA neuropathiában jelentkező további kedvező hatásainak tisztázásához, azonban az ALA endothel diszfunkcióra gyakorolt pozitív hatása felhívja a figyelmet az oxidatív stressz folyamatos monitorozására perifériás és autonom neuropathiában, továbbá felveti új antioxidáns terápiás szerek kifejlesztését.