Egészségtudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Egészségtudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Harangi Mariann)
Orvostudományi doktori tanács
D46
Doktori programok:
- Megelőző orvostan és népegészségtan
(programvezető: Dr. Ádány Róza) - Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja
(programvezető: Dr. Paragh György)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
- TételSzabadon hozzáférhetőA derékfájás megelőzését és kezelését célzó munkahelyi egészségfejlesztési program kidolgozása és hatásai ülő munkát végző munkavállalók körébenAz Egészségügyi Világszervezet által közzétett Global Burden of Disease Study 2019 című tanulmány alapján a mozgásszervi betegségek és különösen a derékfájás jelentős népegészségügyi problémát jelentenek világszerte. Az elmúlt három évtizedben továbbra is a derékfájás a fogyatékossággal élt életévek vezető oka a vizsgált 195 országból 126-ban. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség jelentései szerint a derékfájás és más mozgásszervi, szív- és érrendszeri és anyagcserezavarok kialakulásának egyik főkockázati tényezője a hosszantartó, statikus, hanyag ülő helyzet. Első vizsgálatunk célja az volt, hogy értékeljük a gerinc jellemzőit, meghatározzuk mobilitását és a testtartás változásait ülő helyzetben az álláshoz viszonyítva; hogy növeljük a témával kapcsolatos ismereteket, különösen az ülőmunkát végző munkavállalók körében, akik esetén nagy a derékfájás kialakulásának kockázata; továbbá, hogy vizsgáljuk a SpinalMouse használatának alkalmasságát a jövőben tervezett munkahelyi egészségfejlesztési programok vizsgálati protokolljában. Második vizsgálatunk célja egy újonnan kialakított komplex munkahelyi egészségfejlesztési program hatásvizsgálata volt az ülőmunkát végző munkavállalók körében, különböző fizikális paraméterek (a testtartás, a gerinc mobilitása, az izmok rugalmassága, a statikus és dinamikus izomerő, koordinációs és egyensúlyozási képességek) és szubjektív kimeneti indikátorok vizsgálatával. A gerinc statikájára és mobilitására vonatkozó korábbi tanulmányok és saját eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az ülő testhelyzet negatív hatással van a gerinc biomechanikájára és mechanikai terhelésére. A SpinalMouse mérőműszer hatékonyan alkalmazható keresztmetszeti vizsgálatokban és a fizikai aktivitással kapcsolatos intervenciók hatásvizsgálata során egyaránt. Saját eredményeink is rávilágítottak arra, hogy a szegmentális stabilizáció, a stretching, a myofasciális felszabadítás és a funkcionális tréning módszerek ötvözése szignifikáns mértékben csökkenti a fájdalmat és a fogyatékosságot, javítja a testtartást, a gerinc mobilitását, az izomerőt és az egyensúlyozó képességet; ezért kifejezetten javasoljuk a Multimodális Progresszív Funkcionális Tréning Program megvalósítását olyan munkahelyeken, ahol a foglalkozáshoz köthető rizikó következtében a mozgásszervi rendellenességek és a derékfájás kialakulásának nagy a kockázata.
- TételSzabadon hozzáférhetőAlcohol consumption behaviour of the Hungarian general and Roma populations and the effect of taste preference-related gene polymorphisms on alcohol consumption patternsBackground: Unhealthy alcohol use is considered a significant public health problem globally, while the burden of mortality and disability-related to alcohol intake varies disproportionately between certain populations and ethnic minority groups. Consumption of alcohol is a complex human trait, which is influenced by a wide variety of environmental factors and numerous genetic variants including taste preference genetic polymorphisms. Objective: Our study aimed to characterize and compare alcohol consumption behaviours of HG and HR participants as well as to evaluate the impact of potential influencing factors on various alcohol consumption patterns. We also aimed to synthetize evidence of the effect of taste preference-related genetic variants on various drinking behaviours. Methods: 410 HG and 387 HR respondents of 20-64 years of age were included in our study and AUDIT questionnaire was used to assess alcohol consumption patterns. Univariate and multivariate logistic regression analysis were performed to elucidate the associations between various socioeconomic variables and different alcohol consumption phenotypes. To identify the taste preference-related genetic polymorphisms associated with various alcohol consumption behaviours, a systematic review was prepared. Based on this review, four single nucleotide polymorphisms (SNPs), TAS1R3 rs307355, TAS2R38 rs713598, TAS2R19 rs10772420 and CA6 rs2274333 linked with bitter and sweet taste preferences, were selected for further analysis. Results: Compared to HG, Roma participants experienced more alcohol related harms and evidence of past problems related to alcohol intake. When alcohol-related harms were considered, impacts of differences in gender and marital status are much higher among Roma compared to non-Roma. Additionally, TAS2R38 rs713598 had significant association with AUDIT 2- number of standard drinks on a typical day and AUDIT 3- frequency of having six or more drinks per occasion among HG and HR participants respectively. Conclusion: Roma ethnicity was demonstrated to influence certain alcohol consumption behaviours, i.e., having experience of alcohol-related harm as well as evidence of past problems related to alcohol drinking. For alcohol-related harm, gender and differences in marital status act more strongly among Roma participants compared to non-Roma. We may also presume that genetics influencing bitter taste phenotypes may have an effect on alcohol consumption patterns in our study samples, though it is suggested to interpret the findings with caution.
- TételSzabadon hozzáférhetőA progranulin szint összefüggése a szénhidrát és lipidanyagcsere, valamint a gyulladásos folyamatok markereivel familiáris hiperkoleszterinémiás és diabeteses polineuropathiás betegekbenA progranulin (PGRN) egy olyan növekedési faktor, melyet számtalan szövet és sejttípus képes expresszálni, köztük az epithel, a myeloid és limfoid sejtvonalak, a neuronok és a mikroglia. A PGRN a korábbi vizsgálatok alapján direkt módon képes kötődni a tumor nekrózis faktor receptorhoz (TNFR), gátolva ezzel a tumor nekrózis faktor-alfa (TNFα)-mediálta gyulladásos folyamatokat és anti-atherogén hatást fejt ki. Korábban a PGRN szérum koncentrációját heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiás (HeFH) betegeknél nem vizsgálták. A PGRN emellett mérsékli az ischaemia-reperfúzió indukálta idegsérülést egerekben a neutrofil sejtek sejtfalba történő bevándorlásának gátlásán keresztül. Az antioxidáns hatású alfa-liponsav (ALA) alkalmazása diabeteses neuropathiában az idegvezetés javulását és a neuropathiás fájdalom mérséklését eredményezi, azonban a PGRN szintekre kifejtett hatását korábban nem tanulmányozták. Ezért célul tűztük ki a szérum PGRN szintjének meghatározását kezeletlen HeFH-s betegekben. Emellett vizsgáltuk a gyulladásos és endothel diszfunkciós markerek, köztük a TNFα, szolubilis intercelluláris adhéziós molekula-1 (sICAM-1) és a szolubilis vaszkuláris adhéziós molekula-1(sVCAM-1), valamint a PGRN szintje közötti összefüggéseket a HeFH-s betegekben, valamint 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, perifériás neuropathiás betegekben 6 hónapos ALA kezelést követően. Továbbá vizsgálni terveztük a PGRN szérum szintének és a perifériás szenzoros neuropathia súlyosságának változása közötti összefüggést. Ezért 81 kezeletlen HeFH-s beteget és 32 egészséges kontroll személyt vontunk be. A HeFH-t a Dutch Lipid Clinic Network kritériumrendszer alapján diagnosztizáltuk. A szérum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidált LDL (oxLDL) és TNFα koncentrációkat enzim-kapcsolt immunoszorbens assay segítségével határoztuk meg. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. Emellett egy prospektív vizsgálat keretében 54 fő 2-es típusú diabeteses, perifériás neuropathiás beteget kezeltünk napi 600 mg ALA adásával 6 hónapon keresztül. Az áramérzet-küszöbérték (CPT) meghatározását alkalmaztuk a szenzoros neuropathia súlyosságának értékelésére. Továbbá 24 fő 2-es típusú diabeteses, nem neuropathiás beteget is bevontunk a vizsgálatba. Nem találtunk szignifikáns különbséget a PGRN szérum koncentrációjában a HeFH-s betegek és a kontrollok között. Szignifikáns pozitív korreláció igazolódott a triglicerid, TNFα, sVCAM-1 és a kis HDL szubfrakció aránya, valamint a PGRN szérum szintje között, míg szignifikáns negatív korrelációt találtunk a nagy HDL szubfrakció aránya és a PGRN szérumszintje között a teljes vizsgálati populációban és a HeFH-s betegek esetén. A PGRN szérum szintjének független prediktora a sVCAM-1, a logTNFα és a kis HDL szubfrakció aránya volt. A 6 hónapos ALA kezelést követően a perifériás neuropathiás diabeteses betegek PGRN szintje szignifikánsan emelkedett, emellett szignifikánsan javult a CPT értékük. Emellett szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a TNFα, a sICAM-1, és a PGRN szérum szintek között mind az ALA kezelés előtt, mind a kezelést követően. Szignifikáns negatív korreláció igazolódott a CPT értékek javulásának mértéke és a szérum PGRN szintje között. Továbbá, a PGRN szint független prediktora a diabeteses neuropathiás betegek esetén a sICAM-1 szintje volt. A HDL szubfrakciók, gyulladásos markerek és a PGRN szintek közötti szoros összefüggések arra utalnak, hogy a PGRN anti-atherogén hatást fejt ki a HeFH-s betegek esetén részben a HDL összetételének módosításán, részben a gyulladásos folyamatok mérséklésén keresztül, ugyanakkor nem befolyásolja érdemben az oxidatív stressz mértékét. Emellett a PGRN szintjének változása az ALA kezelés következtében kedvező hatást fejthet ki az endothel funkcióra és a neuronális gyulladásra perifériás neuropathiában szenvedő diabeseses betegek esetén. További vizsgálatok szükségesek a PGRN szerepének tisztázására a HeFH-s betegek érelmeszesedéses folyamatainak szabályozásában és a jelentőségének feltárására a neuronális repair folyamatokban diabeteses perifériás neuropathiás betegek esetén. A PGRN szerepének jobb megértése az athero-inflammációs és neuronális repair folyamatokban befolyásolhatja a terápiás stratégiánkat a familiáris hiperkoleszterinémiás és a diabeteses perifériás neuropathiás betegeink esetén. Progranulin (PGRN) is a growth factor that has been shown to be expressed in many tissues, including epithelia, myeloid- and lymphoid-derived cell lines, neurons, and microglia. PGRN has been hypothesized to directly bind to tumor necrosis factor receptor (TNFR), suppress tumor necrosis factor alpha (TNFα)-mediated inflammation and exert anti-atherogenic effects. However, the serum concentrations of PGRN in patients with heterozygous familial hypercholesterolemia (HeFH) have not been studied. Moreover, PGRN may alleviate neuronal injury induced by ischemia–reperfusion in mice via the inhibition of neutrophil recruitment. The antioxidant alpha-lipoic acid (ALA) is used in diabetic neuropathy to improve nerve conduction and relieve neuropathic pain, but its effects on PGRN levels have not yet been elucidated. Therefore, we aimed to measure PGRN in the sera of patients with untreated HeFH. Furthermore, we aimed to assess the relationship between inflammation and endothelial dysfunction markers including TNFα, soluble intercellular adhesion molecule-1 (sICAM-1) and soluble vascular adhesion molecule-1(sVCAM-1) and PGRN levels in in HeFH patients and in type 2 diabetic patients with peripheral neuropathy after 6 months of ALA treatment. Moreover, we examined the association between changes in PGRN levels and the severity of peripheral sensory neuropathy after ALA treatment. Therefore, 81 untreated patients with HeFH and 32 healthy control subjects were included. We diagnosed HeFH using the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Serum PGRN, sICAM-1, sVCAM-1, oxidized LDL (oxLDL) and TNFα concentrations were determined by enzyme-linked immunosorbent assay. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint gel electrophoresis. Furthermore, in a prospective study, 54 patients with type 2 diabetes and peripheral neuropathy received 600 mg of ALA daily for 6 months. Current perception threshold (CPT) testing was used to assess sensory neuropathy. Twenty-four patients with diabetes without neuropathy were also included in the study. We could not find a significant difference between the PGRN concentrations of the HeFH patients and controls. We found significant positive correlations between triglyceride, TNFα, sVCAM-1, the ratio of small HDL subfraction and PGRN, while significant negative correlations were found between the ratio of large HDL subfraction and PGRN both in the whole study population and in HeFH patients. PGRN was predicted by sVCAM-1, logTNFα and the ratio of small HDL subfraction. After 6 months of ALA treatment of diabetic patients with peripheral neuropathy, serum PGRN levels were significantly increased and CPT values were significantly improved. Furthermore, there were significant positive correlations among TNFα, sICAM-1, and PGRN levels both before and after ALA treatment. A significant negative correlation was observed between the improvements in CPT and the PGRN levels. Furthermore, sICAM-1 levels were an independent predictor of PGRN levels in diabetic patients with peripheral neuropathy. The strong correlations between HDL subfractions, inflammatory markers and PGRN suggest that PGRN may exert its anti-atherogenic effect in HeFH through the alteration of HDL composition and the amelioration of inflammation rather than through decreasing oxidative stress. Furthermore, changes in serum PGRN levels indicate that ALA treatment may have beneficial effects on endothelial function and neuronal inflammation in diabetic patients with peripheral neuropathy. Further studies are needed to clarify the role of PGRN in regulating the atherosclerotic process in HeFH and the importance of PGRN in neuronal repair among patients with diabetic neuropathy. Understanding the role of PGRN in athero-inflammation and neuronal repair may alter our therapeutic strategy for patients with familial hypercholesterolemia and diabetic patients with peripheral neuropathy.
- TételSzabadon hozzáférhetőAz oxidatív stressz és az endothél diszfunkció markereinek változása alfa-liponsav kezelés és mozgásterápia hatására diabéteszes polyneuropathiás betegekbenA DSPN a hiperglikémia talaján kialakuló fokozott oxidatív stresszel, endothel diszfunkcióval, elhízással, megváltozott adipokin és miokin profillal járó kórkép, mely a 2-es típusú diabeteses betegek egyre nagyobb hányadát érinti Magyarországon is. A DSPN kiegészítő kezelésében alkalmazott kíméletes, rendszeres fizikai aktivitás, valamint kedvező hatású antioxidáns szerek alkalmazása hatékonyan csökkenthetik a diabetes neuropathia progresszióját. Eredményeink rávilágítanak a rendszeres fizikai aktivitás fontosságára a diabeteses neuropathia kezelésében. Adataink szerint a fizikai aktivitás növeli az FGF21 szintjét diabetes neuropathiás betegeknél, továbbá az FGF21 szint változása negatív korrelációban állt a testtömegindex, TNF-alfa változásával, ill. pozitívan korrelált az adiponektin szint változásával hat hetes fizikai aktivitást követően. A jövőben az FGF21 szint jó biomarkerként szolgálhat a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszttel kimutatott aerob edzés hatékonyságának monitorozására. A gyulladás és az oxidatív stressz egyéb biomarkereire vonatkozó adatok bővíthetik ismereteinket a fizikai aktivitás perifériás szenzomotoros neuropathiában kifejtett hatásáról. Az elmúlt években a perifériás és autonóm diabeteses neuropathia hosszú távú kezelésében az antioxidáns hatású ALA adása szintén jelentős kedvező hatásokkal bír. Megállapítottuk, hogy hat hónapos ALA kezelést követően az ADMA, TNF-alfa, Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt, összetett autonóm tünet pontszám szignifikánsan csökkent, míg az NO szint szignifikánsan nőtt DSPN betegekben. Az ADMA változása pozitívan korrelált a Neurometer® áramérzet küszöbérték teszt változásával DSPN betegekben. Az ALA reagáló DSPN csoport ADMA csökkenése szignifikánsan kifejezettebb volt a nem reagálókhoz képest. Az ADMA szérumszint vizsgálata ezért jó marker lehet az ALA kezelés hatékonyságának kimutatására. További vizsgálatok szükségesek az ALA neuropathiában jelentkező további kedvező hatásainak tisztázásához, azonban az ALA endothel diszfunkcióra gyakorolt pozitív hatása felhívja a figyelmet az oxidatív stressz folyamatos monitorozására perifériás és autonom neuropathiában, továbbá felveti új antioxidáns terápiás szerek kifejlesztését.
- TételSzabadon hozzáférhetőOccupational and Environmental Pesticide Exposure and Associated Health Risks in EthiopiaPesticides have a great role in guaranteeing food security and economic development; however, their intensive use has raised concern regarding the possible short-and long-term health effects of pesticides among applicators in particular and the public at large. This study aimed to investigate occupational and non-occupational pesticide exposures, associated health risks, and pesticide management practices among extension officers, pesticide applicators and non-applicator residents in rural Ethiopia, and to compare it to the situation in Hungary, as reported by plant doctors. A community-based cross-sectional study was completed involving 326 officers (234 extension officers from Ethiopia and 92 plant doctors from Hungary) between 2019 and 2020. Thereafter, a survey involving 1073 study participants (803 pesticide applicators and 270 non-applicators residents) was conducted in Ethiopia in 2021. In both questionnaire surveys, information on pesticide handling, knowledge and attitude to risks of pesticides, experienced health effects and applied preventive measures were collected. Uni- and multivariate statistical analysis was used to identify predictors of knowledge and attitude, health effects and applied preventive measures by estimating crude and adjusted odds ratios and prevalence ratios. The Ethiopian officers had significantly lower knowledge of pesticide products (66%) and more frequently experienced pesticide poisoning among applicators (41%) than the Hungarian colleagues (92% and 7%, respectively). The Hungarian officers deemed less health risk of pesticide use (AOR=0.46 (0.27-0.80), p<0.01), were ten times more likely to perceive the pesticide control system effective (AOR=10.23 (5.68-18.46), p<0.001) and were nine times more likely to declare that applicators used personal protective equipment (AOR=8.95 (4.94-16.28), p<0.001). A substantial proportion of respondents from both countries reported unacceptable methods of pesticide residue disposal and illegal importation of pesticides from bordering countries. In Ethiopia, applicators had a significantly higher proportion of good knowledge of pesticides (75% vs 14%; APR=1.54 (1.368-1.75), p<0.001) and had a higher mean score of perceived health risk of pesticide use (4.21 vs 3.90; APR=1.08 (1.01-1.16), p<0.05) than the residents. A considerably higher proportion of applicators experienced health effects probably related to pesticide exposure (36%) than the residents (16%) (APR=1.15 (1.01-1.32), p<0.05). Certain symptoms presumably associated with pesticide exposure, such as cough, shortness of breath, dizziness and skin irritation, were significantly more frequently declared by them. Perceptions related to the toxicity of presently used pesticide products, mixing pesticides without gloves, the occurrence of splash during mixing and application, regular maintenance and washing of the sprayer tank after spraying, and using home-based care after experiencing a symptom presumably related to pesticide exposure were significantly associated with experiencing health effects among applicators. A considerably high proportion of applicators declared insufficient use of preventive measures and inappropriate leftover pesticide residue disposal methods. Nevertheless, consistent use of a face mask and visiting a health facility when experiencing a symptom presumably related to pesticide exposure were significantly positively associated with receiving training on health risks and pesticide use. A considerably higher proportion of applicators declared insufficient use of preventive measures and inappropriate leftover pesticide residue disposal methods. Therefore, comprehensive interventions are required, practical-oriented field-based in-depth training for extension officers and applicators focusing on safety precautions and proper use of personal protective equipment is of paramount importance. It is inevitable to establish effective pesticide management, monitoring, and evaluation system and to ensure restrictive law enforcement. Providing accessibility of PPE at affordable prices and provision of adequate pesticide waste disposal means are crucial interventions to safeguard the health of pesticide applicators and the public at large.