Összegzésként elmondható, hogy a gyermekotthonban nevelkedett fiatalok kevésbé elégedettek szüleik gondoskodásával, mint a kontroll csoport tagjai. Emellett egyenes arányosságot találtam arra vonatkozóan, hogy az apa mennyire vesz részt és milyen intenzitással a gyermek nevelésébe, azzal, hogy a gyermek mennyire ítéli magát népszerűnek társai között. A családban előforduló bűnelkövetők számában a gyermekotthon lakói értek el magasabb átlagot. A PFT eredményeit tanulmányozva megfigyelhető, hogy a GCR index eltérést mutat a Zalaegerszegi Gyermekotthon lakói irányában alacsony értékek felé, ami pszichotikus egyénekre utal. A két csoport PFT értékei között szignifikáns különbség csak az E’ és az OD skála esetében mutatható ki. Mindkét esetben a kontroll csoport átlaga magasabb. A reakciótípus értékelésénél kiderült, hogy frusztrációs helyzetben gondolataikat, képzeletét a Gyermekotthon csoportjának maga az akadály uralja, a vizsgálati személy átengedi magát az akadályoknak, hagyja, hogy az események megtörténjenek, kevésbé érez képességet a kontrollálásukra. A kontrollcsoport agresszióját inkább kifelé irányítja, az eredmények ingerlékenységre engednek következtetni, irritációra, a szó biológiai értelmében. További eredményül azt kaptam, hogy a feszültséggel teli helyzetben védekezéshiány lép fel az Intézményi keretek között nevelkedő gyermekeknél, koartáció, mely során nem reagálnak a frusztrációra, még a kontroll csoport pont az ellentéte, hiszen tagjai képesek frusztrációs helyzetben védekezni, elhárítani az akadályokat, valamint reaktív attitűdöt tanúsítani