A Ne sárgulj, fűzfa! közvetlen folytatása, a Virágzik a mandula... című regénynek. Az ugyan önmagában is érthető, ezt azonban célszerű akkor elolvasni, ha már az előző regényt ismerjük, anélkül még a címnek a második (vagy első) értelme sem világos. Az első regényben a háborúval való találkozás élményét örökítette meg a szerző, ebben a másodikban már az "igazi" háborút. Ami akkor szinte boldog, ifjúi kaland volt, az ebben a műben már kemény férfimunka. Hőseink, a fűzfapoéta hadnagy és társai, a derék és nagy fegyelmet tartó századparancsnok, a ravasz őrmesterek, a naiv, bátor legények és persze a sok-sok tiszttárs, valamint zászlósok, kadétok ezúttal a muszkával állnak szemben...