Magyar szürke szarvasmarha legeltetés hatása hortobágyi szikes gyepek növényzetére

Abstract

A hagyományos legeltetés világszerte kulcsszerepet játszik a gyepek megőrzését célzó természetvédelmi kezelési programokban. Az alacsony állománysűrűségben tartott robusztus szarvasmarhafajtákkal történő hagyományos legeltetés jól modellezi a nagytestű vadon élő növényevők legelésének hatásait, ám a témában meglepően kevés a jól dokumentált esettanulmány. Célunk az volt, hogy értékeljük a hagyományos magyar szürke szarvasmarha tartás, mint természetvédelmi kezelés hatékonyságát mozaikos szikes gyepek esetén. Munkánk során a következő kérdésekre kerestük a választ: (i) Milyen hatással van a szarvasmarha legeltetés a gyepek fajösszetételére és diverzitására? (ii) Milyen hatása van a legeltetésnek a rövidéletű és évelő gyomokra? (iii) Eltérő hatása van-e a legeltetésnek száraz, mezofil és nedves gyeptípusok esetén? Vizsgálatainkat Kelet-Magyarországon egy 200 hektáros élőhelykomplexben végeztük 2006 és 2009 között, ahol másodlagos szárazgyepek, illetve természetközeli mezofil és nedves szikes gyepek vegetációját tanulmányoztuk, elkerített kontroll-, valamint legeltetett mintaterületeken. A legeltetett területeken nagyobb diverzitási értékeket találtunk, mint a kontroll területeken. A gyomok borítása minden esetben a kontroll területeken magasabb volt, mint a legeltetett területeken. A legeltetés hatása a nedves gyepekben volt a legkifejezettebb. Eredményeink azt mutatják, hogy az extenzív magyar szürkemarha legeltetés hatékony eszköze a gyomok visszaszorításának; a legeltetés olyan mozaikos vegetációszerkezetet hoz létre, amely lehetővé teszi a fajgazdagság tájszintű megőrzését.