Az önéletírás negyedik, befejező kötete az 1956-tól a rendszerváltásig terjedő időszakot mutatja be. Saját életútja - a Szabad Európa, majd az Amerika Hangya munkatársaként megélt éhvényei - mellett sorra feltűnnek korábbi barátai, ismerősei: a Görgey fivérek, a szintén Amerikába kerülő Márai Sándor, a magyar emigráció prominens személyiségei. Látásmódja mindvégig kettős: a beilleszkedni vágyó, de erre kevéssé alkalmas lelki beállítottságú európaié, s az amerikanizálódó, de végül is mindig kívülállónak megmaradó magyar identitású entellektüelé. A nagypolitika eseményei - a Kennedy-gyilkosság, a vietnami háború, az elnökválasztások, a hidegháború árnyékában élő, új hazájában hivatást és megélhetést találó, lassacskán apró gyökereket eresztő író, az "amerikai Mikes Kelemen" életének hétköznapi eseményeivel teszi az előző kötetekhez hasonlóan olvasmányossá dokumentumértékű korképét.