Az új, 2017. évi XC. törvény hatálybalépésével a jogalkotó a büntetőeljárás gyorsabbá tételét, valamint a büntetőeljárás hatékonyságának a növelését kívánta megcélozni. E törvény hatálybalépésével számos korábban szabályozott eljárásjogi szabály, illetve eljárási intézmény gyökeresen megváltozott. Ennek következtében sokan úgy gondolják, hogy ilyen új jogintézménynek minősül a nyomozási bíró jogintézménye is a magyar igazságszolgáltatás jogrendszerében. Azonban -ahogyan a szakdolgozatomban is említettem- a nyomozási bíró jogintézménye több, mint 45 éves múltra tekint vissza. A vizsgálóbíró, amely a nyomozási bíró elődjének tekinthető, már a 19. században működő jogintézmény volt. A szakdolgozatom céljául a nyomozási bíró történelmi előzményének bemutatását és a hatáskörébe utalt feladatok részletes szemléltetését tűztem ki a magyar törvényi szabályozás mentén. Így szakdolgozatom első részében bemutatásra került a vizsgálóbíró jogintézménye, mint a nyomozási bíró történelmi előzménye, valamint a nyomozási bíró megjelenése a magyar jogrendszerben. Mindenféleképpen nagy hangsúlyt gondoltam fektetni a törvényben szabályozott, a jogalkotó által nyomozási bíró hatáskörébe utalt feladatokra, kérdésekre, amelyek megmutatják számunkra, hogy mekkora jelentőséggel bír e jogintézmény. Ennek megfelelően külön fejezetben taglalom azon feladatok körét, amelyek elbírálásánál a nyomozási bíró egyfajta "alapjogi" bíróként van jelen, hiszen olyan kényszerintézkedésekben kell döntést hoznia, amely adott esetben a terhelt személyi szabadságának az elvonásával jár. Emellett úgy gondolom, hogy a nyomozási bíró az alapjogok védelme mellett további fontos szerepet tölt be a nyomozástól a vádemelésig tartó szakaszban is, ugyanis e jogintézmény biztosítja azt, hogy a büntetőeljárás egy tisztább, világosabb és adekvált formában kerülhessen bírói szakba, a bíróság elé.