"...nincs íróink közt egy is, ki a maga egészletében oly vonzólag, ily szeretetre melegítőleg s hazafiúi érzésekben nevelőleg hatna reánk. Írásai nem irodalmi régiségek, történeti nevezetességek pusztán: hanem folyton virágzó élőfa, melynek törzsöke mohos ugyan két századnak rajta keresztülment avító s újító szelétől, de örökké friss lombjai árnyékában éltető levegőt s a költészet legnemesebb illatát szíva mulathatunk most is. (...) Minden eszme és érzés, mely a magyarnak mint kereszténnek, honpolgárnak és embernek szent és drága, dicsőítését leli azokban: a vallás és erény, az önfeláldozó honszeretet, s nemes tettek dicsősége, a hűség és szerelem..." (Toldy Ferenc)