Apróvadgazdálkodási modell vizsgálata Szerencs térségében

Abstract

Apróvadfajaink természetes populációi – elsősorban a környezet romlása következményeként – nem tudták követni a vadászat igényeit. Megoldásként a szárnyasvadfajok esetében a tenyésztés és kibocsátás kínálkozott. A kiforrott technológia ellenére – átmeneti sikerek után – ez a módszer is eredménytelenséget mutatott elsősorban azért, mert éppen a fajok fenntartását leginkább veszélyeztető élőhelyi kérdéseket nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Mindezek alapján kijelenthető, hogy vadgazdálkodásunk akkor lesz hatékony a harmadik évezredben, ha fenntartható módon, elsősorban a természetes populációkkal és azok környezetével gazdálkodik olymódon, hogy a társadalom számára is elfogadható természetközeliséget tartja mindenkor szem előtt. Ez a megoldás a bölcs hasznosítás eszmeiségének széleskörű elterjesztésével váltható valóra.