A kutatás célja a debreceni serdülő kézilabdázók megküzdésének és motivációjának vizsgálata volt. Negyvenhat fiú és harmincegy lány kézilabdázó vett részt a tesztek kitöltésében, továbbá tizennyolc fiú és tizennyolc lány vett részt fókuszcsoportos beszélgetéseken. A tanulmány célja a sportmotivációban, pszichológiai immunkompetenciában és sportolói megküzdésben fennálló nemi különbségek feltérképezése volt serdülő kézilabdázók körében. Az alkalmazott pszichológiai módszerek a Sport Motivációs Skála (Sport Motivation Scale, SMS-28, Pelletier, Tuson, Fortier, Vallerand, Brière & Blais, 1995), a Pszichológiai Immunrendszer Kérdőív (Oláh, 2005) négy alskálája és a Sportolói Megküzdés Kérdőív (Athletic Coping Skills Inventory, ACSI-28, Smith, Schutz, Smoll and Ptacek, 1995) voltak. Az eredmények azt mutatták, hogy a fiúk énhatékonysága, valamint belső motivációjuk szintje is magasabb. A kutatás eredményei megerősítik azt a tényt, hogy a serdülő fiúk énhatékonysága és megküzdése jobb, amely a sportpályán is tapasztalható. Emellett fókuszcsoportos beszélgetések lefolytatására került sor a sportpályán megjelenő szorongás, az itt alkalmazott megküzdési stratégiák és a kézilabdázás kezdetekor és napjainkban jellemző motivációs szempontok vizsgálatának érdekében. Az eredmények azt mutatták, hogy a kézilabdázás elkezdésének idejében a sportolókra jellemző volt valamilyen külső motivációs faktor (pl. a szülők befolyásoló hatása), ám a vizsgálat időpontjára a cselekvés belső motiváció által irányítottá vált (pl. egészség, jövő).