A közös tulajdon jogintézményének történeti múltja római jogi alapokig nyúlik vissza. A klasszikus kor jogtudósaihoz kötődik azon mai napig megdöntetlen alapvetés, miszerint közös tulajdon (condominium) esetén a tulajdonostársak az egész dolgot osztatlanul, részarányosan bírják tulajdonul, azaz mindegyik tulajdonostárs az egész dolognak a tulajdonosa az őt megillető tulajdoni rész erejéig (pro parte, proindivisio). Véleményem szerint az osztatlan közös jogintézménye bizonyos művelési ágak esetében nem szerencsés megoldás a tulajdonosok személyének változása, illetve a részarány tulajdonok aprózódása miatt. Ennek a problémának a rövid tömör megoldására törekszik a teljesség igénye nélkül a dolgozat.