Generációk közötti konfliktusok a rendvédelmi szervekben- különös tekintettel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság állományára

Abstract

Jelen diplomadolgozat a rendvédelmi szférán belüli generációs különbségek munkahelyi kihívásait és humánigazgatási hatásait vizsgálja, fókuszálva a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság személyi állományára. A kutatás elsődleges célja annak feltárása, hogy a rendőrség hagyományosan hierarchikus, parancsuralmi kultúrája miként ütközik a munkaerőpiacra belépő fiatalabb (Y és Z) generációk radikálisan eltérő értékrendjével és elvárásaival. A probléma komplex megértése érdekében vegyes kutatási módszertant alkalmaztam: a 143 fős kvantitatív kérdőíves felmérés a generációs szakadék statisztikai tendenciáit mutatta meg, míg az öt célzott interjú a rejtett érzelmi és vezetői mozgatórugókat tárta fel. Az eredmények egyértelműen igazolják, hogy a Z generáció számára a munka-magánélet egyensúlya (WLB), a folyamatos visszajelzés és a támogató munkahelyi légkör mára megelőzte a klasszikus motivátorokat, mint a fizikai biztonság vagy a puszta anyagi elismerés. Emellett a vizsgálat egy markáns „vezetői vakfoltot” is azonosított: míg az idősebb parancsnokok hatékonynak ítélik saját konfliktuskezelésüket, a fiatal beosztottak eszköztelenséget tapasztalnak, ami a szervezeti lojalitás drasztikus csökkenéséhez és a korai pályaelhagyás növekedéséhez vezet. A dolgozat legfőbb következtetése, hogy a rendőrség előtt álló fluktuációs és megtartási válság kizárólag anyagi ösztönzőkkel nem, csak átfogó szervezeti kultúraváltással és a vezetői attitűdök formálásával kezelhető. Ennek elősegítésére a kutatás olyan gyakorlati, azonnal beépíthető humánigazgatási javaslatokat fogalmaz meg – mint a fordított mentorálás, az azonnali visszajelzések rendszere és a generációs érzékenyítő tréningek –, amelyek biztosíthatják az állomány hosszú távú stabilitását és a generációk közötti hatékony együttműködést.