A kísérlet során három fungicid és egy biostimulátor hatását vizsgáltam kukorica állományban a Fusariumos csőpenész szempontjából kisparcellás körülmények között a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növényvédelmi Bemutatókertjében és nagytáblás üzemi körülmények között Hernádnémetiben. Az alkalmazott növényvédőszerek a Propulse, Prosaro és Retengo voltak, valamint a Rhizomagic biostimulátor, amelyet csak a kisparcellás kísérletben használtam. A kisparcellás kísérletben kettő kezelést, míg az üzemi kísérletben a technológiai feltételek miatt egy kezelést végeztünk. A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy ezek a kezelések csökkentik-e a csőpenész gyakoriságát és a fertőzött csövek arányát az állományban, valamint növelik-e a csövek számát, illetve a betakarított termés tömegét. A kisparcellás kísérlet eredményei alapján sem a fungicidek, sem a biostimulátor egyik vizsgált paraméterben sem okoztak szignifikáns különbséget, amely valószínűleg a biotikus tényezőknek (rovarkártevők), illetve az abiotikus tényezőknek (csapadékhiány, jégkár) köszönhető. A nagytáblás üzemi kísérletben a Propulse, Prosaro és Retengo fungicideket alkalmaztam. A kukoricaállományt egyszer kezeltük vontatott szántóföldi permetezővel, így a technológia nem tette lehetővé második kezelés kijuttatását. A kísérletben a Prosaro és Retengo kezeléseknél a fertőzött csövek számában és a fertőzöttségi százalékban tudtam szignifikáns különbséget kimutatni a kezeletlen kontrollhoz képest, így ezek a kezelések hatásosnak bizonyultak a Fusariumok ellen. A csövek számában, illetve a betakarított termés tömegében nem jelentettek többletet a kezelések. A szántóföldi kísérlet eredményeinek alapján csupán a termésmennyiség növelése miatt ökonómiai szempontból nem éri meg a fungicides kezelést elvégezni az állományban, ám a mikotoxin szennyezettség szempontjából érdemes lehet Prosaro, vagy Retengo növényvédőszerek alkalmazása.