A víz nemcsak nélkülözhetetlen eleme az életnek hanem a népesség fokozatos növekedése, valamint a mezőgazdasági és ipari termelés fejlődése miatt a víz iránti igény még fokozódik is. A rendelkezésre álló vízmennyiség egyik alapvető befolyásoló tényezője a párolgás. A párolgás (evaporáció) a víz folyékony halmazállapotból gőzállapotba történő átmenetét jelenti. A növényeken keresztül történő párolgás a transzspiráció. A növényállományról történő párolgás, ahol a talaj és a növény együttes párologtatása valósul meg, az evapotranszspiráció. A különböző felszínekről történő párolgás intenzitását a meteorológiai viszonyok és a párologtató felszínek adottságai befolyásolják. Ha meg tudunk határozni egy olyan felszínt, amely különböző meteorológiai viszonyok között is azonos marad, akkor egy adott helyen az e felszínre meghatározott összefüggés, kizárólag a légköri viszonyok párolgásra gyakorolt hatását mutatja. Ezt a célt szolgálja a hipotetikus referencia felszín, amelyre vonatkozóan a légkör párologtató képessége a fizikailag megalapozott Penman-Monteith formulával számítható. A formulával kapott értékeket az adott helyen elhelyezett, a párolgást közvetlenül vagy közvetve mérő műszerek adataival össze kell hasonlítani. Ezt az eljárást nevezik validációnak vagy verifikációnak. E folyamat során a párolgásszámítás céljára kidolgozott formulával kapott értékek és a mért értékek közötti kapcsolat szorosságát és az értékek közötti eltérések nagyságát, a hibát kell meghatározni. A számítási módszer akkor jó, ha az összefüggés szoros, a hiba pedig kicsi.