Molnár Gergely naplója különleges freskója a régi magyar életnek: a kiskunsági Orgovány református papja 1895-től 1936-ig olyan följegyzéseket - diáriumokat - készített, amelyek egy különleges táj és egy különleges történelmi folyamat egykorú képeiről tudósítanak. A naplóíró lelkész, akár a régi alapító atyák, templomot, iskolát, paplakot épít, gazdálkodik és falut szervez; részt vesz az önszerveződés szinte valamennyi ágában. Ő az a régi vágású férfiú, akiről József Attila is beszél, mint a szociális ember archetípusáról: kényes és szigorú erkölcsű, nemes patrióta, akinek lényéből fakad a szolidaritás. Egy izgalmas, lenyűgöző tablót kapunk a 19-20. sz. fordulójának tanyasi-falusi életéről.