E tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelés budai központjának eseményeit, az ellenállás résztvevőinek tevékenységét, sorsát tárgyalja. A környékbeli fiatalok és a hozzájuk nagyszámban csatlakozó bányászok és ipari tanulók a legendás Szabó bácsi vezetésével harcoltak a sztálinista diktatúra és a megszálló szovjet csapatok ellen. Egy ízben azonban a nagy túlerőben lévő szovjet-magyar erők ideiglenesen elűzték őket a környékről. A Széna téri csoport - amelynek nagyobb része a fegyverszünet idején átköltözött a Maros utcai kormányőrség-laktanyába - a corvinisták után a második legnépesebb és leghíresebb fegyveres ellenálló egység volt, amely a legnagyobb területet tartotta ellenőrzése alatt, és mintegy 150 ÁVH-st, pártfunkcionáriust ejtett foglyul. A forradalom leverése után a Széna tériek közül többen elhagyták az országot. Az itthon maradtak nagy részét 1956-59 között letartóztatták, tizennégyüket halálra ítéltek, és kivégeztek, a többiekre hosszabb-rövidebb börtönbüntetés várt. A forradalom leverése után a Széna tériek közül többen elhagyták az országot. Az itthon maradtak nagy részét 1956-59 között letartóztatták, tizennégyüket halálra ítéltek, és kivégeztek, a többiekre hosszabb-rövidebb börtönbüntetés várt.