Mint lelkipásztor, lelkigondozói tapasztalataimból magam is tudom azt, amit ezek a levélváltások is igazolnak, hogy a ma emberében mennyi kérdés feszül, mennyi terhet, keresztet hordozunk, és naponta konfliktushelyzetekben vívódunk mindannyian. Sokszor úgy, hogy őrlődik és őrlődik bennünk az adott probléma, mert rohanó világunkban sem idő, sem ember nincs a gondok kezelésére; és nem is "divat" a problémákról beszélni, hiszen az erős, gondtalan, fitt, sikeres, fontos ember látszatát kell keltenünk. Azt hisszük, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is. A kötetben nyilvánosságot kapott levelek többsége "hangos kiáltás", és alkalomról alkalomra hálát adtam ezekért a kiáltásokért, mert Isten igéje is felhatalmaz bennünket arra, hogy ne a felszínen mozogjunk, hanem "evezzünk a mélyre" (Lk 5,4), hogy nevén nevezzük a gondokat, kiadjuk a fájdalmainkat, hogy ne elkenjük, ne elfojtsuk azokat, hanem kiöntsük a szívünket, hagyjuk, hogy azok (akár vulkánként is) kitörjenek belőlünk... (Nagy Lajos)