"Az Irgalom arról szól, hogy az élet a jóakarat számára rendkívül terhes, nehezen gázolható (mint ahogy te említetted: kafkai) elem, de a végén mégis, az elérhető valami igen szerény eredmény, diadal, ebben a lassú, lankadatlan gázolásban. A regény bőbeszédűsége, a rengeteg kínos részlet: ezt a nehéz közegellenállást képviseli (éppúgy, mint Kafkánál, akiért nem rajongok, a rossz álom ellenállása, - ? - mert minden regény egy rossz álom), s a dráma ott megy át legendába - ahol a harc vele, szélesebb terepen folytatva, sikerré kezd válni, s ennek megfelelően a történet is szoros szurdokból - lapályra, deltára jut. Az ötödik fejezetben ez kezdődik el: ez a szélesebb fronton megindult küzdelem, az egy emberért küzdő szeretet - egyetemes belátássá, jóakarattá válása: egy lélek magára találása az irgalomban."