A természeteshez közeli állapotú gyepek területének csökkenésével Európa szerte egyre nagyobb szerepet kapnak a tájléptékű rehabilitációs programok, melyek során a még megmaradt gyepterületek növelésével és összekapcsolásával akadályozzák meg azok további leromlását, darabolódását. Gyepterületek létrehozása több módszerrel is lehetséges. Támaszkodhat a folyamat csupán a spontán szekunder szukcessziós folyamatokra, vagy ha a körülmények ehhez nem megfelelőek leggyakrabban valamilyen magkeverék vetését, vagy szénaráhordást szoktak alkalmazni. Ezen módszerek mind alkalmasak gyepterületek létrehozására, azonban mindegyiknek vannak hátrányai, melyek jelentős mennyiségű utókezelés alkalmazását tehetik szükségessé. Nagy segítséget jelentene a gyepesítés során egy olyan kombinált módszer mely egyesíti a különböző gyepesítési módszerek előnyeit. Egy ilyen ígéretes megoldást jelenthet alacsony diverzitású magkeverék vetése, és szénaráhordás együttes alkalmazása. Szakdolgozatomban a szénaráhordással kombinált magvetés korai gyomközösségekre gyakorolt hatását vizsgáltam az Egyek-Pusztakócsi mocsárrendszer területén (Hortobágyi Nemzeti Park). Tapasztalataim alapján a szénaráhordás és magvetés kombinációja nem csökkentette erőteljesebben a korai kolonizáló közösség diverzitását az első évben, mint a szénaráhordás nélküli magvetés. A szénaráhordás segítette a vetett Festuca pseudovina megtelepedését, mely jó kiindulópontja lehet a természetes gyepek kialakulásának. Egy éves eredményeim alapján nem találtam minden területen egyértelmű tendenciát arra vonatkozóan, hogy a szénaráhordással kombinált magvetés a kizárólagos magvetésnél erőteljesebben szorítaná vissza a gyomokat.