Az elmúlt néhány évtizedben a költségvetési politikai vizsgálatok középpontjába a fenntarthatóság került. Ez részben annak köszönhető, hogy egyre több fejlett országban tapasztalható folyamatos költségvetési hiány és növekvő államadósság. Az 1980-as évektől a fejlett régiók egy demográfiai szerkezetváltozáson is keresztülmennek, amelyet idősödésnek nevezünk. A fokozatosan növekvő várható élettartam és az alacsony születésszám következtében a társadalmakon belül az idősek aránya növekszik, az aktív korúak aránya pedig csökken. Ez a jelenség változásokat okoz a költségvetés kiadási és bevételi oldalában, a gazdasági növekedésben, valamint a reálkamatlábak alakulásában is. Ezáltal az államháztartás rendszerének fenntarthatóságát is veszélyezteti. A dolgozatomban arra keresem a választ, hogy milyen esetben fenntartható a fiskális politika, illetve az elöregedő társadalom hogyan befolyásolja a fiskális politika fenntarthatóságát.