Mint fizikatanár sajnálattal tapasztalom, hogy a gyerekek nagy része nem úgy tekint a tárgyra, mint az őket körülvevő valóság megismerésének forrására. Mire középiskolába kerülnek, meggyőződésükké válik, hogy a fizika teljesen érthetetlen szövegek betanulásából áll, számítási feladatokkal súlyosbítva, amelyeket sokszor a matematikával békében élő tanulók sem könnyen oldanak meg.(Tudjuk, a szöveges feladat mindig nehezebb.) Ebben persze alapvető szerepet játszik a fizika (és a többi tantárgy) tudományoskodó oktatása, ami nem felel meg sem a gyerek életkori sajátosságainak, sem az érdeklődésének. Legnagyobb baj azonban, hogy a célját sem éri el. (Már, ha nem az a cél hogy örökre megutáltassuk a tanulást, a józan ésszel, és a hétköznapi ismeretszerzéssel teljesen ellentétes folyamatnak állítva be azt.) A természettudományos műveltség és annak társadalmi megbecsülése katasztrofális. Így hát, amikor olyan anyaghoz érek, aminek érdekes történeti vagy gyakorlati vonatkozásai vannak, mindig igyekszem néhány szóval felkelteni az érdeklődésüket, illetve bizonyos szorgalmi ötösök kilátásba helyezésével gyűjtőmunka, vagy beszámoló készítésére sarkallni.