Dolgozatomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy bár a coach és a szakmai tanácsadó dogmatikailag különböző támogató szerepet töltenek be az ügyfél életében, egyes szakmák, és ezen belül különösen az ügyvéd esetében sokkal inkább egymást kiegészítő tevékenységek, ezért indokolt-e a támogató szerepek éles elkülönítése és az egyes szerepek közötti merev határok szigorú megtartása. Kutatásom eredményeként arra a következtetésre jutottam, hogy az ügyvéd szakmai tanácsadói munkája nem különíthető el a támogató szereptől, és egyik a másik nélkül hatékonyan nem funkcionál. Az ügyvéd a munkája során az ügyfél olyan bizalmi terébe kell, hogy belépjen, ami óhatatlanul együtt jár az ügyfél legbelsőbb gondolatainak, érzéseinek megismerésével, egyben a belső erőforrásainak feltárásával és mozgósításával, ami szükségképpen coach-csá teszi az ügyvédet. A tanácsadó és a coach szerepének a szakirodalmi különválasztása mindenképpen indokolt, ugyanakkor álláspontom szerint az ügyvédek esetében árnyalja a képet, hogy a két státusz sokkal inkább kiegészíti egymást, ezért sokszor nem is lehet igazán elválasztani egymástól.