A jelen kutatás az utcai zaklatás és a cicahívogatás nők önértékelésére és megküzdési stratégiáira gyakorolt hatásait vizsgálja. Bár a kéretlen megjegyzések és a füttyögés a leggyakoribb kihívások közé tartoznak a nők életében, az ezekre adott reakciók egyénenként nagyon eltérőek. A tanulmány célja annak feltárása, hogy a külső szituációs ingereken túl milyen belső pszichológiai tényezők, kiemelten az önértékelés stabilitása, a nárcisztikus személyiségvonások, valamint a szexualizáció élvezete befolyásolják a helyzetek kognitív kiértékelését és a megküzdési módok kiválasztását. A keresztmetszeti vizsgálatban 297 felnőtt (átlagéletkor: 25 év) nő vett részt egy online kérdőíves felmérés keretein belül. A kutatás a demográfiai adatok és saját szerkesztésű fiktív szituációs történetek mellett standardizált mérőeszközökre épült, köztük az Utcai Zaklatás Kérdőívre, az Utcai Zaklatással való Megküzdés Skálára, a Szexualizáció Élvezete Skálára, a Rosenberg Önértékelés Skálára, valamint a Nárcisztikus Személyiségvonások Kérdőív (NPI-16) rövidített változatára. A kutatás eredményei rámutattak, hogy az utcai zaklatás gyakorisága nem mutat negatív összefüggést az önértékelés szintjével. Meglepő módon az ismétlődő, gyakoribb zaklatás csökkentette a passzív megküzdési stratégiák (pl. ignorálás) alkalmazását, így az érintettek sokkal inkább hajlandóak voltak szembeszállni a zaklatókkal. Az eredmények igazolták, hogy a magas, stabil önértékelés az egyik legerősebb védőfaktor a maladaptív stratégiákkal szemben, mivel csökkenti a nők önvádló hajlamát és az öntárgyiasítást. A vizsgálat feltárt egy érdekes paradoxont is a szexualizáció élvezetét illetően: a nárcisztikusabb vonásokkal rendelkező nők hajlamosabbak vonzerőjük visszaigazolásaként megélni a cicahívogatást, és bár magasabb az önértékelésük, a félelem hiánya ellenére mégis szignifikánsan kevésbé alkalmaznak aktív, konfrontatív stratégiákat. Exploratív eredményként megmutatkozott továbbá, hogy a szexuális kisebbséghez tartozó (biszexuális) nők gyakrabban lépnek fel konfrontatívan az utcai zaklatással szemben, mint heteroszexuális társaik. Összegzésképpen elmondható, hogy a cicahívogatás nem egy ártatlan bók, hanem a férfi dominancia, a tárgyiasítás és a szexizmus eszköze. A kéretlen megjegyzések pozitív kognitív átkeretezése elnyomja a konfrontációt, és társadalmi szinten hozzájárul az áldozatszerep, valamint a jóindulatú szexizmus normáinak fenntartásához