A tanú és tanúvallomás, mint olyan mindig is fontos szerepet töltött be a büntetőeljárásban, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a történelmi áttekintés során egészen az Árpád házi királyok idejéig visszanyúló feljegyzésekre bukkantam, igaz ezen időben nem volt kifizetendő tanúnak lenni, mert előállítással, kényszerítéssel és elzárással büntetett, így a tanúzási hajlandóság is elenyésző volt. A történelmi változások és a törvényi módosítások ezen tanúzási hajlandóságot hivatottak elősegíteni. A büntetőeljárás legfontosabb szereplője a tanú. Épp ezért diploma munkámban a történelmi áttekintés mellett igyekeztem hangsúlyt fektetni olyan alapvető fogalmak tisztázására, mint a tanú, koronatanú, megfélemlítés és tanúvédelem, melyet külön fejezetben tovább taglalok. A hatályos büntetőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény) alapján kifejtem a tanúvédelem nevesített és nem nevesített eszközeit és egy rövid fejezet erejéig kitérek a Magyar Tanúvédelmi Programra is. Ezt követően pedig dolgozatom összefoglalásaként levontam a konklúziót.