Nowadays, the priority task of pedagogy is to develop skills and basic competencies, because these are necessary for a successful teaching-learning process. In contrast to the traditional frontal education, which the learners treat as a passive recipient. The current education places more and more emphasis on exploration, action-based learning, and knowledge acquisition based on one's own experiences, which can be based on play and playful activity. Gameplays a key role in the development of skills and personality, so in this research, we examine the role of game in the teaching of typical and learning disabilities children. During the study, we used an online questionnaire, which was sent to special educational needs teachers and the majority of teachers working in schools in Hajdú-Bihar and Szabolcs-Szatmár-Bereg counties (N = 102 people). The distribution of the answers was even for each grade and school type, so we were able to form groups of 25 and 26 people. Our results reflect a different teaching method because special educational needs teachers use games much more often in their work and spend much more time on them compared to the majority of teachers. Special educational needs teachers attribute much more developmental effects to the game, so they use it more often in upper grades as well. The majority of teachers are dominated by info-communication tools, while special educational need teachers use several self-made tools. In terms of methods, teachers consider differentiation to be paramount, followed by an illustration and cooperative learning, while playing came in fourth place.

Napjainkban a pedagógia kiemelt feladata a képességek fejlesztése és az alapvető kompetenciák kialakítása, mert ezek szükségesek a sikeres tanítási-tanulási folyamathoz. Az eddigi hagyományos, a tanulót passzív befogadóként kezelő frontális oktatással szemben, a jelenlegi oktatás egyre nagyobb hangsúlyt fektet a felfedező, saját tapasztalaton, élményen alapuló, cselekvéses tanulásra, ismeretszerzésre, melynek alapja lehet a játék, a játékos tevékenység. A játéknak kiemelt szerepe van a képességek és a személyiség fejlesztésében, ezért kutatásunkban a játék szerepét vizsgáljuk a tipikus és a tanulásban akadályozott gyermekek tanítása folyamán. A vizsgálat során online kérdőívet használtunk, amit Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, iskolában dolgozó gyógypedagógusokhoz és többségi pedagógusokhoz juttatunk el célirányos megkereséssel (N=102 fő). A válaszok eloszlása egyenletes tagozatra és iskolatípusra vonatkozóan, így 25 és 26 fős csoportokat tudtunk kialakítani. Eredményeinkben visszatükröződik a pedagógusok által használt eltérő oktatási módszer, ugyanis a gyógypedagógusok sokkal gyakrabban alkalmaznak játékokat munkájuk során és sokkal több időt is szánnak rá, mint a többségi pedagógusok. A gyógypedagógusok sokkal több fejlesztő hatást tulajdonítanak a játéknak, ezért felső tagozatos gyerekek körében is gyakrabban használják. A többségi pedagógusoknál inkább dominálnak az infokommunikációs eszközök, míg a gyógypedagógusok több saját készítésű eszközt használnak. A módszerek tekintetében a pedagógusok a differenciálást tartják a legfontosabbnak, amit a szemléltetés és kooperatív tanulás követ, míg a játék a negyedik helyre került.