A dolgozat célja a poszttraumás növekedés (PTN) vizsgálata három különböző élethelyzetű célcsoport – mozgássérült személyek, daganatos betegséggel küzdők és egyéb traumát átélő felnőttek – körében. A kutatás fókuszában a PTN és több pszichológiai tényező – a kognitív érzelemszabályozás (CERQ), a pszichológiai immunrendszer (PIK) működése, valamint a remény szintje (AHS) – közötti összefüggések álltak.

A mintában összesen 136 fő vett részt. Az adatgyűjtés négy validált önkitöltős kérdőív felhasználásával zajlott. Az elemzések során leíró statisztikák, nemparaméteres próbák, korrelációs vizsgálatok és lineáris regresszió alkalmazására került sor. A hipotézisek közül voltak olyanok, amelyek csak részben igazolódtak. A PTN pozitív kapcsolatban állt az adaptív kognitív érzelemszabályozási stratégiákkal (pl. pozitív átértékelés), a megközelítő típusú viselkedésformákkal és a remény szintjével. A traumától eltelt idő, valamint a nem adaptív stratégiák közül a rumináció szerepe nem mutatott egyértelmű hatást a növekedés mértékére.

Az eredmények alátámasztják, hogy a poszttraumás növekedés komplex folyamat, amelyet nem csupán a trauma jellege, hanem a személyes megküzdési módok, pszichés erőforrások és az értelmezési keretek is jelentősen befolyásolnak. A kutatás gyakorlati haszna, hogy hozzájárul a prevenciós és segítő tevékenységek finomhangolásához különböző élethelyzetekben.