Az antifona a gregorián zene legfontosabb műfaja. A IV. századtól a középkor végéig gyarapodott repertoárja, egyetemes európai, regionális és helyi alkotások éltek benne egymás mellett. Ezen tanulta a stílust az egykori diák; az egyes helyi egyházak az anyagválogatással és annak szétosztásával egyéni arculatot adtak liturgiájuknak, s a XVII. századig büszkén őrizték is saját szokásrendjüket. A könyv a szerző több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összegzi: tudást, szemléletmódot és módszert . A középkori magyar egyházak antifona-repertoárját vizsgálja. A külfölddel összehasonlítva elemzi a magyar repertoár összetételét, liturgiai sajátságait, zenei stílusát, dallamvariánsait.