A kötet egy meglehetősen fiatal tudományággal, a jelentéstudomány egy új irányzatával ismerteti meg az olvasót. A XX. század 60-70-es éveitől újfajta megközelítés jelenik meg a nyelvi szerkezetek jelentésének vizsgálatában: a formális szemantika. Ennek alapelve, hogy a jelentéseket olyan formában kell ábrázolnunk, hogy mechanikusan végezhessünk műveleteket, azaz "számolni" tudjunk velük. A kötet szerzői, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársai, sorra veszik a dinamikus szemantika filozófiai-logikai és nyelvészeti előzményeit, klasszikus változatait, illetve a fejlődésének új irányokat szabó, az elméletek által felvetett immanens problémákat.