"Apokaliptikus világban létezik a kötet szerzője. Ahol a sivárság, a közöny, a gyalázat, a kétségbeesés uralkodik, baljós, kifosztott, meggyalázott, csonkolt az emberi élet. Ahol a Jövő a sínek közé esik, vérző szögesdrótok a platán ágai, görcsbe rándulnak, térden csúsznak a fák, lepréselt sárgarigó dalol, szín és illat nélküli a virág. Ahol kérlelhetetlen pusztulás, kárhozat kísért, leszázalékolt angyalok bolyonganak. Ahol a szépség iszonytató, a remény pókfonálnyi. Ahol az ember önnön testéből font, eleven rácsai mögé kényszerül, s a Hírnök a réges-rég összedőlt ház romjai előtt vár bebocsátásra. Kegyetlenül kimondatik a lét súlya, kínja, keserve. Olyan reménytelenséggel szólnak ezek a jégfényű versek, hogy az olvasó megerősödhet hitében: az nem lehet, hogy ne létezzen egy másfajta földi élet." (Villányi László)