A mai fogyasztói társadalomnak egyre nagyobb igénye van a különleges élelmiszeripari termékek iránt, így többen keresik a nemzeti sajátosságokat képviselő - egyes régiókra jellemző - több generációs, hagyományos módon előállított élelmiszereket. Ilyen hagyományokkal rendelkező különlegességünk a pálinka.A pálinka régen a paraszti gazdaságokban a munkakezdés, valamint a munkavégzés alapvető kelléke volt. Hagyományosan a nem bortermelő régióban a Szatmári részeken az ott honos gyümölcsökből készített párlatokkal látták vendégül a hosszú útról megérkezetteket, vagy fogadták az ifjú párt ünneplő vendégsereget, valamint a temetések utáni halotti torokon is általában ezzel kínálták meg a vendégeket. Elmondható tehát, hogy régi beidegződés lehet az, hogy manapság is a pálinkát a vidéki ember italának tartják.Szakdolgozatomat a pálinka múltjával, és – a végén - a jövőjével fejeztem be. Hogyan fedezték fel az emberek a lehullott gyümölcsben rejlő kincset, hogyan vált egy nemzet italává és napjainkban milyen erőfeszítéseket tesznek meg mindazért, hogy eme Hungaricumot elismerjék külföldön is.A kérdőív segítségével felmértem a fiatal és közép korosztály pálinkafogyasztási szokásait. Elemeztem ki, miért, milyen gyakran és milyen fajta pálinkákat fogyaszt szívesen. Milyen az embereknek a megítélése a mai pálinkáról. Az adatokból leszűrhető, hogy még alakulnia kell az emberekben a pálinkáról kialakított képnek, több lehetőséget kell biztosítani arra, hogy jobban, szélesebb körben megismerjék. Nem szeretheti mindenki ezt az italt, azonban el lehet érni, hogy minél többen megkedveljék.