Az AflHogA MAPK és az AflAtfA transzkripciós faktor egyszeres és kettős géndeléciós mutánsainak fenotípusos vizsgálata Aspergillus flavusban

Abstract

Vizsgálataink során az A. flavus vad típusú (SRRC 1713), a ΔAflhogA, ΔAflatfA és a kettős (ΔAflhogA ΔAflatfA) mutáns törzsek stressztoleranciáját elemeztük különböző környezeti hatások mellett, mint az ozmotikus (NaCl, szorbit), az oxidatív (H₂O₂, MSB), a sejtfalstressz (Kongóvörös), valamint fungicid (fludioxonil) kezeléseket. Kezelés nélküli körülmények között valamennyi törzs hasonló növekedési mintázatot mutatott, ami arra utal, hogy az AflhogA és AflatA gének hiánya alapállapotban nem befolyásolja jelentősen a kolóniaképződést. Eredményeink alapján megfigyelhető, hogy a ΔAflhogA, ΔAflatfA és a kettős mutáns törzsek stresszválasza több esetben eltér a vad típusétól, különösen oxidatív stressz és fludioxonil kezelés esetén. A mutáns törzsek gyakran fokozott érzékenységet mutattak, amely arra utal, hogy az AflHogA és az AflAtfA szerepet játszhatnak ezekben a stresszválaszokban. A kettős mutáns törzsek bizonyos körülmények között kifejezettebb növekedéscsökkenést mutattak, ami felveti a két fehérje közötti lehetséges funkcionális kapcsolatot vagy együttműködést. Az ozmotikus stressz vizsgálatok során eltérő válaszok voltak megfigyelhetők: szorbit jelenlétében alacsonyabb koncentráción növekedésfokozódás, míg magasabb koncentráción növekedésgátlás volt tapasztalható, míg NaCl esetében általános növekedéscsökkenés volt jellemző. A sejtfalstressz hatására mérsékelt növekedéscsökkenést tapasztaltunk, azonban a különbségek nem minden esetben voltak kifejezettek. Összességében az eredmények arra utalnak, hogy az AflHogA és az AflAtfA hozzájárulhatnak az A. flavus stresszválaszainak szabályozásához, azonban a kapcsolat pontos mechanizmusa további vizsgálatokat igényel.